A nyár úgy ment rajtam keresztül, hogy az állandó mozgásom közepedte egy dologra nem nagyon jutott időm: a festésre.
Ennek persze nem csak a mozgalmas, programokkal dúsított amúgy szabad nyaram az oka. Nyáron szinte be sem tudok menni abba a szobába, ahol festek. Kerülném a "műterem" szó használatát...
Olyan meleg van, hogy huzamosabb időt lehetetlen ott eltölteni.
Kivétel azért akadt, hiszen még a nyár elején volt egy megrendelésem. Egy ügyvédi iroda munkatársai kerestek meg, hogy főnökükről szeretnének rendelni egy portrét. Jó, volt ennek előzménye; a "felbújtó" személye már rendelt tőlem portrét, amellyel meg volt elégedve...
Ez a feladat azért volt nagy feladat, mert nem ismertem a nevezett urat. A lányát viszont igen, ez volt a nagy szerencsém!
Először is kaptam pár fotót, hogy "őt" kell lerajzolni. Hozzátették, hogy ez most az új frizurája, így nem ismeri senki egyenlőre. Hát én sem. A fotók mindegyikém másik arccal rendelkezett a doktor úr. Választani is alig-alig tudtam. Nem is tudtam. Úgy voltam vele, hogy egyik képről a haját, másik képről a bajszát és egy harmadikról a csukott száját fogom megrajzolni. Na, hát ez nem tudom, van-e akinek sikerülhet; nekem nem. Ilyenkor jön a mélyrepülés, a depresszió és idegeskedés, hogy "elfelejtettem rajzolni" és ehhez hasonlók. Tetézte a "bajt", hogy a megrendelőnek sem tetszett. De hát hogyan is tetszhetett volna?? Nekem sem... pedig én azt sem tudom, hogy néz ki! :)
Ekkor fordultam a lányához segítségért. Ő szerencsére átérezte a problémám, tudta, milyen fotóra van szükségem. Olyat is küldött. Karakteres, fél-árnyékos, és ráadásul e kép alapján már lett egy olyan gyenge sejtésem, hogy én ezt az embert már láttam "valahol".
Újra nekiduráltam magam; mostmár csak egyetlen fotóra összpontosítva. Vééégre! Szerintem nem kellett két óra ahhoz, hogy lerajzoljam! Ment minden, mint a karikacsapás!
Oly' annyira belefeledkeztem a munkába, hogy harmadjára is megrajzoltam. Most úgy, hogy 100%-ra fokoztam az árnyékokat az arcon, így egy fekete-fehér sablont tudtam gyártani. A sötét foltokat egy tapétavágóval kivágtam a képből és már is kész lett a graffitti-arc!
Legalább nyolc változatot készítettem belőle. Különböző papírokra, különböző határoló színekkel, stb...
A határidőn túl, még mindig érdekesnek találtam a portrét. vagy a fotót... ezt nem tudom eldönteni. Mivel már jól ismertem a formákat, úgy döntöttem, lefestem. Nem akartam a szokásos naturalista portrét elkészíteni. Pont, hogy szabadságra vágytam az eddigi görcsölés helyett.
Van a fotóban valami karikatúrás jelenség. Talán abban,. hogy a feje búbját kissé előrébb tartja, így nagyon karakteres lett a fejforma. Ebből indultam ki. Kevéssé figyeltem a részletekre, inkább az általános jegyeket hangsúlyoztam.
"Két ülésre" készült a kép. Utaltam a belső tulajdonságokra is azzal, hogy szerepeltettem a tányért, a bort is. A nyakkendőt is hangsúlyoztam; de ez talán csak a foglalkozásából eredően szerepel így rajta.
Vélemyényem szerint egy kissé zárkózott, de a maga módján jól élő embert sikerült alkotnom.
Méret: 56×41 cm
Technika: akril
Készült: 2010. szeptember
