Ilyen című képem viszont nincs is! (Egyelőre!)
Nőnapon nyílik ezzel a címmel az (első) második önálló kiállításom.
Az első még a J Galériában volt 2010-ben, azaz kimondani is durva: Hat évvel ezelőtt.
Az a kiállítás egy nagyon pici helyen volt, nagyon kevés képpel.
Ennek elsősorban az volt az oka, hogy kevés volt az egy vonalra felfűzhető képeim száma, valamint a hely szűke. Végül is ez akkor szerencsésen összefonódott. Szerettem is.
Ez most más. A Szikra Galéria két és fél évvel ezelőtt nyílt a városban. Rögtön be is robbant a köztudatba, hiszen az országban is ritka a magánkézben lévő galéria.
A jászsági festők munkásságát mutatja be a közönségnek.
A Galéria eddig két alkalommal írt ki képzőművészeti pályázatot. Az elsőn én nyertem a Szikra Galéria szakmai nagydíját. A zsűriben olyan nagy nevek szerepeltek, mint Palkó Tibor és Máté György művész urak, valamint dr. Egri Mária művészettörténész. Nagyon büszke vagyok erre a díjra.
Ekkortájt kért fel a Szikra István galériatulajdonos egy önálló kiállítás megszervezésére. Nagyon jól esett a felkérés és azonnal igent mondtam. Már akkor sejtettem, hogy a Korsós lány lesz a fő vezérfonalam, hiszen ebből a témából volt már akkor is a legtöbb képem. Konkrét időpontot nem tűztünk ki. Nagyon fontos volt nekem, hogy csak akkor nyíljon meg a tárlat, ha annyi kép összejön, amivel a teljes galériát meg tudom tölteni. A lenti kávézó részt, és a fenti kiállító termet is. Több, mint 50 képet számoltam össze e témában egy héttel a megnyitó előtt. Persze nem lesz mind kiállítva, de akkor is. Durva. 12 év alatt jött össze.
Igazán tudatosan az elmúlt két évben készültem erre. A koncepciót mindig szem előtt tartva keretezgettem szorgalmasan a képeket nem kis summát hagyva ezzel a vállalkozó zsebében.
Egy kiállítás rengeteg háttérmunkával jár. Pláne így, hogy a nőnapon kerül megrendezésre.
Fel kellett keresnem azokat az embereket, akiknek mondhat valamit ez a téma.
Első körös volt Zilahi Zoltán szobrászművész- a szobor alkotója. Hónapokon (sőt éveken) keresztül nem sikerült megtalálnom, vagy elérnem őt. Már-már le is tettem róla, hogy én valaha is fogok vele találkozni. Aztán egy héttel ezelőtt felhívott és nagyon jól elbeszélgettünk. Boldog voltam, hogy érdekli a téma és eljön.
A kiállítás megnyitása is kardinális kérdés. Olyan sok (csoportos) kiállításon voltam már és olyan sok megnyitó szöveget hallgattam már végig... tudtam, hogy van vesztenivalóm. Már egy évtizede eldöntöttem, hogy politikust soha nem fogok ilyenre felkérni (hacsak nem maga is műértő, műpártoló).
Egri Mária megnyitóit mindig nagy élvezettel hallgattam. Egy bökkenő volt csak: Ő mindig az élvonallal foglalkozott. Én magam csak amolyan másodhegedűs volnék itt a helyi kis szemétdombunkon. Persze ismernek sokan a városban, de hol vagyok én egy Gecse Árpádhoz vagy épp Máté Gyurihoz??
Ettől függetlenül legnagyobb meglepetésemre dr. Egri Mária elvállalta a megnyitót! Ma sem tértem még napirendre.
Meghívót kellett készítenem. Aki még nem csinált ilyet az nem tudja, hány helyesírási hibát lehet ejteni csak ebben a pár sorban. Pedig nem vagyok rossz helyesíró! :) Farkas Edit, a Hamza Múzeum igazgatója segített a "gyomlálásban", amit ezúton is nagyon köszönök neki. Óriási dilemma, hogy melyik kép kerüljön a kitüntetett pozícióba. Érdekes, hogy volt vagy három változat és pont ez került be (A Suttogó titkai), amely már volt egyszer nyomdában, mikor a Hamza Studio kiadványát készítettük.
A meghívón a lány fenekét már PS-al kellett odavarázsolnom, hogy a fej is a megfelelő magasságba kerülhessen.
A közreműködő személye nem volt kérdéses. Rögtön tudtam, hogy ő csak az én Terenyi barátom lehet! Gyerekkori barátom, fantasztikus gitáros/énekes/dalszerző. Saját számait is simán elhallgatnám egy lemezen (ha ki merné adni a kezei közül). Tudom, hogy ez telitalálat lesz!
Na meg persze rohangáltam pogácsáért, tortáért, pezsgőért, amivel a kedves vendégeket fogom kínálni/lekenyerezni. :) Jó, nem viszem túlzásba, de ez is hozzá tartozik egy jó kiállításhoz.
Mikor mindez kész lett, akkor döbbentem rá, hogy a képeim negyede még be sincs fényképezve, némelyiknek cím sincs. Legalább a feléről hiányzik az akasztó, soknak a pontos méretét sem tudom... Rengeteg meló ez is.
(Pl.: Az akasztó felszögelése látszólag egyszerű feladat, de nem árulnak a boltban olyan kicsi szöget, amivel úgy lehet felütni a kampót, hogy az ne jöjjön ki a kép másik oldalán.)
Külön fejezetet érdemelne a képaláírások (fecnik) elkészítése. Szikra úr feladta a leckét, mikor kevesebb, mint egy héttel a megnyitó előtt megmutatta, hogy milyen megoldással illene a képek alá a képek címe. Ehhez habkartont, matricapapírt (van ennek rendes neve?), meg fóliát kellett beszereznem. Nos, habkartont Jászberényben csak a bennfentesek tudnak szerezni! Külön köszönet a Boom Mediának! :)
Milyen betűtípussal írjam a képcímeket? Nekem van ugyan egy bejáratott Trajan Pro betűstílusom, amivel minden Álomgyár Fotóstúdió (magánvállalkozásom) feliratot szoktam írni, de ez esetben ez nem működött. DE van nekem egy nagyon kedves barátosném - régi tanítványom: Sándor Eliza, aki a tipográfia nagy tudora - grafikus lévén. Ő segített ezen nehéz kérdés megválaszolásában. Most nem részletezem, hányszor kellett újra írnom, hogy jó legyen ilyen-olyan okoknál fogva... végül PS-ben készítettem el az összeset, mert ott egyszerűen megtaláltam, hol lehet a betűtávolságokat állítani. :)
Két nappal a megnyitó előtt még három képbe is belefestettem. Általános problémám, hogy "csúnyák a lányok". Úgyhogy jópárat szebbé varázsoltam. Volt, amelyiknek a hátterét tompítottam le. Volt munka.
Délutánra mentem anyukámmal a helyszínre rendezni a tárlatot. Kb. 3-4 óránkba került, de megérte.
Most, egy nappal a megnyitó előtt már csak a képcímek hiányoznak; valamint pár képet egyenesbe kell hoznom és ennyi. Készen állok!
