Még februárban kért fel az Önkormányzat arra, hogy a diákjaimmal készítsük el a főtéren felállított mobil színpad hátterét. Azaz még tavaly márciusban felkértek, de akkor az idő rövidsége miatt nem vállalhattuk. Áprilisra kellett elkészülnünk vele, mert akkor van az év első szabadtéri rendezvénye Jászberényben, a Város Napja.
Örültünk a felkérésnek. Annyi tehetséges diák jár hozzám, akiknek megnyilatkozási lehetősége alig akad. Olyan, hogy a munkájukat tömegével láthatnák, olyan nincs is. Pedig valahol mindenki ezért csinálja... Ha bevalljuk, ha nem.
A tervek gyorsan összeálltak. Egy hét gondolkodási időt adtam a projektben résztvevő diákoknak. Tervet ugyan egyikőjük sem készített, de a következő heti szakkörön az elmondásaik alapján bennem is összeállt egy kép a készülő munkáról.
Szóbeli egyeztetés után én készítettem el a tervet és mutattam be az Önkormányzatnak. Mivel tetszett nekik, megkaptuk a munka kezdéséhez elengedhetetlen pénzösszeget.
Abban állapodtunk meg, hogy a költségeket teljes egészében állja a város.
Ez persze csak részben lett igaz. A festékek/ecsetek és vászon nem a teljes költséget jelentették. Szerencsére az előállítás másik felének megteremtését a Liska József Erősáramú SZ.K.I. (ahol dolgozom) állta. Így tudott elkészülni a mű.
A tervek elfogadásának másnapján már munkába is álltunk. Négy, egyenként 3 méter magas és másfél méter széles vásznat feszítettek fel az iskola dolgozói.
Erre rajzoltuk fel először Jászberény fontosabb épületeinek sziluettjeit (a teljesség igénye nélkül).
Ezek sorrendben:
- Víztorony
- Polgármesteri hivatal
- Városháza
- Rozália kápolna (Promenád)
- Nagytemplom
A sziluetteket aztán jászsági szűcsmintákkal töltöttük ki. Teljesen autentikusan, Misi Éva néni könyvéből véve az arche típusokat.
Persze van eltérés. Formában is biztosan, de a szakavatott szem számára a színek tűnhetnek "idegennek".
Az autentikus jász hímzés zöld. A szűcshímzések közt van piros is, zöld is, de alapvetően kevés színnel dolgozik. Azok is inkább fő színek.
Mi a munkánk során ezt nem tartottuk be - szándékosan. Szerettünk volna valami figyelemfelkeltőt, "ütőset" készíteni.
Mivel a munkában részt vevők 16 és 19 év közti fiatalok voltak, azt hiszem természetes a igény a fiatalos megjelenésre is.
A színek választását már rájuk bíztam. Mivel csak piros-sárga-kék és fehér színeket vettem a munkához, minden más színt és árnyalatot ezekből kevertünk ki. Emiatt a munkának esélye sem volt arra, hogy színtanilag disszonáns legyen. Harmóniát teremtettünk.
A színek közti kapcsolatot a fekete "szín" adta; ez fogja össze a formákat. Az elképzelésem az volt, hogy a formák sötétje és a háttér világosa közti kontrasztot vesszük majd alapul. Így önálló műalkotásként is megállja a helyét a mű, nem csupán egy "színpadháttér" készül el. Bízom benne, hogy a mindenkori városvezetés is meglátja ebben a potenciált és egyéb célokra is felhasználja majd.
A "Jászberény" felirat betűtípusának egy kézíráshoz hasonló betűtípust választottam, ami olyan emberi, szeretni való, mindenki magáénak érezheti. (Black-Adder type)
Színét pedig az alatta lévő formák színeiből merítettem, hogy kapcsolatot teremtsek a két képelem között.
A betűről lógó kürt azt gondolom kötelező eleme minden jász dizájnnak. :) Olyan elvárható elem. Nehéz egy ilyet úgy belekomponálni egy műbe, hogy ne legyen "izzadságszagú", de még is hangsúlyos szerepet kapjon. Ezt a hangsúlyt megint csak a színnel értük el. A sárgás-narancsos árnyalat sehol nem tűnik fel máshol a képen. Elhelyezkedése kapocs a betűk és a képek között.
Az elkészült munka helyszínre szállítása sem volt egyszerű feladat. Szerencsére az iskola diákjai és tanárai segítettek ebben és kézben, gyalogosan szállították el az iskolától a főtéren álló Déryné Művelődési Központba.
(Az ott fogadó értetlenséget most nem ecsetném. Jellemzi a kommunikációt...)
A Város Napja ünnepségen debütált háttér megítélése kettős.
Egyrészt az ellenzők főként a színeket "ostorozzák", hiszen megjelenésében nem annyira jász, inkább a matyóra emlékeztet. Ahogy azt már említettem, nem egy múzeumi tárgyat, hanem egy hátteret alkottunk, ami egy "átlag", fiatal (!) városlakó igényeit igyekezett figyelembe venni. Természetesen volt gondolkodás, hogy ez helyes-e, de véleményem szerint előre- és sosem hátra kell nézni.
A többségnek viszont tetszik. Érdekes, hogy ők is a színeket emelik ki, mint pozitívumot. Vibráló, fiatalos, lendületes és egyben hagyománytisztelő is.
Az azóta eltelt hónapokban többször is megmutatkozott más-más rendezvények háttereként. Hol teljes egészében, hol részleteiben. Azt gondolom, hogy a széles körű felhasználhatósága az egyik záloga a sikerének.
Fontosnak tartom, hogy felsoroljam a munkában részt vevő diákok festőművészek neveit is:
Balázs Tímea
Bathó Bea
Horváth Mátyás
Jámbor Mária
Molnár Eszter
Palásty Anikó
Rajna Gergő
