Tényleg csak azért, hogy megmutassam, milyen az, amikor elvont a kép, a mai alkalommal a "Csápok" című kompozíciómat mutatom be. Szabadkozással kell kezdenem; igazából ez nem az én képem. Azaz mégis. Mindjárt megmagyarázom:
Mikor a Hamza Múzeumban dolgoztam, egy nagy leltározásnál kezünk ügyébe akadt egy tenyérnyi kis firkálmány. Hamza D. Ákos festőművész-filmrendező kis tollvázlata volt. Talán, ha tovább él, ebből a kis firkából is egyszer egy nagyméretű olaj-vászon kép kerekedett volna ki. Szegény ezt már nem érhette meg.
Úgy gondoltam, hogy nem sértek kegyeleti jogokat, ha befejezem azt, amit ő el(sem)kezdett. Festek egy képet a vázlata alapján. Kicsit megismerve az ő személyiségét, végignézve az interjúit az a benyomásom volt, hogy most így a síron túlról örülne, ha lenne befolyása a mára és ezt általam elérheti. Bízom benne, hogy nem forgolódik a sírjában ezek után sem.
Lássuk, miről is szólhat a kép?! Nagyon nehéz megmondani. Én ugyan a "Csápok" fantázia nevet adtam a "közös gyermeknek", de magamat ismerve ez még simán változhat, ha jobban megismerem majd a képet.
Először is a vázlatból azt szűrtem le, hogy ő is sötét-világos kontrasztot használt volna. Abból gondolom, hogy a vékony fekete (vagy inkább kékes) vonalak nem érvényesülhettek volna máskülönben.
Kompozíciója szimmetrikus. Ebből arra következtettem, hogy mindenképpen inkább pozitív, statikus élményről lehet szó, mint valamilyen komor témáról. Az egész kép szerkezete laza, könnyed, lebegő.
Színeimet teljes mértékben én választottam - figyelembe véve Hamza iránymutatását a sötét-világos kontraszttal. Egy fehérrel erősen tört sárgás-pirosas (tehát meleg) hátteret választottam, lehetőleg festői hatáskeltésre törekedve; ne legyen túl homogén. A kép alsó részeibe kevertem egy kicsit a fő forma kékes színeiből, így talán érzékeltettem egy kicsit a mozgás élményét is. (Azaz a lebegés élményét, nem valami gyorsan suhanó dologról lehet szó.)
A "főszereplő" a feketés sötét kék és a helyenként a majdnem fehér világos kék színek közt ingadozik. Alapjában a világos háttér előtt egy sötét foltként jelenik meg a két négyzetet (keretet) keresztező, semmibe vevő egymásra merőleges kissé girbe-gurba vonalak. Olyanok, mintha egy felsőbb inteligencia akaratát kényszerítené az alatta lévő keretekre. Lekorlátozza, lefedi, már-már uralja őket. A kép mondanivalója szerintem pont ez. Az inteligencia uralma az anyag felett.
Cím: Csápok
Technika: akril, vászon
Méret:
Készült: 2009. november
