A múltkor megkezdett sorozat egy másik darabja a századfordulós Jászberény jelenleg "banki csomópont" néven futó része. Annak idején számtalan fotó született erről a térről, ami képeslap formában is megjelent és elérhető volt az interneten.
Van belőle színes, fekete-fehér. A hasonlóság az közöttük, hogy nagyjából ugyan arról a pontról van fényképezve minden általam ismert kép. Az emberek azok, amik változnak a képeken. Van olyan kép (az első), amin az élet nyomai egyáltalán nem lelhetők fel és olyan is, amelyen nyomokban találkozhatunk "a kor emberével". Mikor a képet készítettem, mindenképp szerettem volna embereket is a képre, ezért nem egy, hanem több képet átnézve-átgyúrva jutottam el a végeredményig.
Tudva levő, hogy ez a tér piactérként is funkcionált 80-100 évvel ezelőtt. Akkor, mikor még az autós közlekedés olyan ritka volt, mint manapság a gyalogos. A mostani lámpákkal (villanyrendőrrel) körülvett területen állt a "Pálinkás kereszt", amely most a Nagytemplom mellett, az ún. promenádi területen található. Azért kellett a jelen helyére (a templom mellé) szállítani, mert a város vezetése méltatlannak találta, hogy a piac közepén a kocsisok és kofák össze-vissza köpködtek a kereszt tövébe. 
A képem figurái közül leghangsúlyosabbnak a harmadik kép bal első szélén látható dinnyeárust gondoltam. Ő a legmegkapóbb, talán a fesztelen tartásának köszönhetően. Egyszerű, hétköznapi "jász paraszt" ember ő. Minden képpen szerepeltetni akartam a festményemen. A többi figurát is első sorban ezen képről emeltem át a festménybe, bár az elhelyezkedésüket kompozíciós okokból megváltoztattam. Így került a középen "pózoló" nő közvetlenül a villanykaró mellé és az árus is kissé jobbra, a kép közepére.
A többi - beszélgető, ténfergő alakot meghagytam nagyjából az eredeti helyen.
A színek tanulmányozásánál elsődlegesen a fentebbi színes képet használtam. Főként a szinezeteket néztem le onnan, de telítettségben sokat változtattam rajtuk. Talán még világosságban is. Miért? Egyrészt azért, mert a fotó színei nem eredetileg, utólag kézzel szineztek rá, másrészt pedig egy olyan képet akartam (most is), ami nem minden elemében a régi Jászberényt mutatja be, hanem frissebb, maibb képet akartam róla festeni. Tehát a célom egy olyan kép létrehozása, ami olyan képzetet ad, mintha a helyszínen festettem volna, abban az időben. Véleményem szerint ez a frissesség árad a képből.
A festményt jelenleg szintén a Múzeum Vendéglőben lehet megtekinteni. Ja, és ez is eladó! :)
Cím: Bank
Technika: akril, farostlemez
Méret:
Készült: 2008. tavasz
