Szintén az egyik legrégibb képemről van szó. Talán még a tegnapinál is régebbi.
Az alapötletet még a BME-ről merítettem, mikor a berendezett csendéletről absztrakt "másolatot" kellett létrehozni. Az akkori munkám olyan volt, mintha egy rácson keresztül láttam volna a csendéletet. Nagyon érdekesnek találtam ezeket a "lyukakat", emiatt gondoltam, hogy ezt a "poént" még elsütöm élesben is. Persze előtte még kísérleteztem, hogyan lehet még játszani a színekkel. A második - vagy inkább harmadik kísérletemben ugyan ezt a formát használtam, csak a színeket cseréltem fel. Az eredmény egy sokkal dekoratívabb, látványosabb, ha úgy tetszik populárisabb (értsd: falra való) változat lett..JPG)
(Nem) mellesleg mindkét kép ki volt állítva a színdinamikai szakkiállításon 2002-ben.
A Csikóhalak, ahogy azt fentebb említettem, ennek a kísérletnek a folyománya volt. Először a tengeri színekkel megfestett - majd pasztellel átitatott háttér volt kész, majd egy enciklopédiából kimásolt csikóhal került a képre. Ügyeltem, hogy lehetőleg naturális, valószerű, de ezzel együtt "szép" csikóhalat rajzoljak. A tervem ugyanis az volt, hogy a szép, részletező, naturális formát ütköztetem majd a letisztult, egyszerűsített nyers formákkal. A két stílus közti különbség adja a kép dinamikáját.
Akkoriban még nem használtam ragasztószalagot az éles sziluettek elérésére, így ez csak úgy az ecset szélességében történt; talán erre kellett figyelnem leginkább munkám készítése közben..jpg)
A háttér "szögleteivel" még nem is volt nagy gondom, hisz annak pontatlanságát ráfoghatom a távolságra, térbeliségre; hanem az előtérben lévő kékes lilás rácsozattal már nem lehetett ilyen dolgok mögé bújnom. Végeredményben a ragasztószalag nélkül természetesen nem is lehet tökéletes az egyenes, de sikerült természetes, emberi felületeket létrehoznom.
A nagy dilemma az egy ilyen képnél, hogy mely fáradtságos munkával elkészített halat "pusztítsam el", még ha részleteiben is. Mely részeibe merjek beleavatkozni. Mivel előtte még ilyet nem tettem, emlékeim szerint ezen annó hosszasan gondolkodtam. Nagyon kulcsfontosságú részbe nem mentem bele, de talán azt nem is szabad ilyenkor.
A másik két hal esetében már ennyit nem gondolkodtam, azok már nem voltak olyan mérv adóak.
A rácsokba pedig vizinövényeket, kis ágakat helyeztem, utalva ezzel a helyszínre.
Összhatásilag egy olyan képet alkottam, amely a mélytengerek titokzatosságát ötvözte a dekorativitással.
Cím: Csikóhalak
Technika: tempera, pasztell, karton
Méret: 41×58 cm
Készült: 2004 nyár
