Tegnap elregéltem pár dolgot a festmény keletkezéséről, ma eljött az ideje, hogy bemutassam, miről is van itt szó:.JPG)
A kép helyszíne az utcánkban lévő játszótér. Na persze nem pont ilyen az elrendezése, de a sok fotóból ezt sikerült összepakolnom.
Nagyon figyeltem a kulcspontokra. Először Evelint festettem meg, ahogy guggol és mutogat; mostanában többnyire a bogarakra, hangyákra. Igyekeztem erős, telített színekkel dolgozni, hogy hozzá viszonyítva tudjam a színeket "koptatni", ahogy távolodunk térben. Evelin a színes és világos súlypont. Mellette a "bika' a sötétebb súly; ők adják meg a kép stabilitását. El vannak választva egy farönkkel, amely inkább csak kompozíciós elem, mintsem szimbolikus. Nagyon szeret "bikázni", ezért is választottam ezt a jellegzetes figurát a kép másik főszereplőjének.
Hangsúlyos még a jobb oldalt lévő pad is, amelynek eredetileg párját is festettem volna a jobb oldalra, de végül elálltam a tervemtől... így is elég zsúfoltnak hat a kép, az egyensúly pedig szerintem nem szenved csorbát. A sötét szín nehezebb a bal oldalon, ezt a formák sokaságával ellensúlyoztam, nem színnel.
A kép középterét is főként a pad képviseli, meg talán a középen álló mászó fal. Ez eredetileg nem így néz ki; sokkal alacsonyabb. Gondolkodtam is még egy csúszda elhelyezésével, mert hát, aki olvasta a tegnapit az tudja, hogy eredendően csúszdás képet szerettem volna... de nem az lett. Tehát a mászófal csúszdának készült. Félig.
Ez a mászóka vezet át aztán a háttérbe. A kerítés mögött már a lakóházak sorakoznak; ami a valóságban is így van. A színek és a orrend nem pont ilyen, de ez itt most részletkérdés. A kép érdekében költöttem hozzá más színt és tán formát is.
Színtanilag már pedzegettem, hogy nagyon figyeltem a színek térhatására, emiatt meglehetősen erős színeket használtam elől és tőlem talán szokatlan, hogy ennyire fakókat hátul. Menet közben jöttem rá, hogy ez így olyan, mint az ezelőtt 50-60 évvel készült tájképek. Kicsit így a hátsó mult, és az elől lévő jelen kontrasztját is belevittem; természetesen tudat alatt.
A vonalperspektívát is úgy érzem maradéktalanul kihasználtam. Na persze ez összefügg a színnel is. A kép elülső részén bátrabban kardoztam az ecsettel.
Talán tegnap is írtam, hogy ilyen nagy méretű vásznat még nem festettem; legalább is ezzel a hagyományos technikával. Jelenleg oly' annyira megörültem, hogy elkészültem véle, hogy rögtön a falra is akasztottam. Szerencsére nagyon jól mutat a szobában. Maradni is fog. Igazából más váasztásom nem is volt, hiszen akkora nagy, hogy afalon kívül máshol nem is tudtam volna tárolni. Na meg ez egy tipikusan olyan kép, hogy csak nekünk mond valamit - hiszen Evelin a kép egyik főszereplője - így nem sok esély van ennek az értékesítésére. Na meg nem is válnék meg tőle olyan könnyen.
Cím: Játszótér
Technika: akril, vászon
Méret: 90×140
Készült: 2010. április 8
