A Jászsági Képzőművészet-barátok Egyesületének Reneszánsz című kiállításán mutattam be ezeket a munkáimat. A cél az volt, hogy olyan képeket mutassunk a nagyközönségnek, amelyben egyaránt helyet kap a reneszánsz szellemisége és a mai kor hangulata.
Cimabue trecento festő, azaz nem is teljesen reneszánsz még a szó szoros értelmében; az általam választott képe pedig ha nem is teljesen nélkülözi a reneszánsz stílus jegyeket, de semmiképp sem annak iskolapéldája. Inkább még a középkori hagyományok érezhetőek rajta. Térbeliség épp csak az alakokon figyelhetők meg, a perspektívát még nem használja, stb...
Viszont az emberi alakok már nem sablonszerűek, esetenként a korabeli néző még be is tudhatta azonosítani.
Az angyalok jelenléte jelzi, hogy az ember nincs egyedül és egy magasabb erő irányít bennünket. Na, ez totál középkori vonulat.
A fő motívum egy nagyon hagyományos téma: Jézus a kereszten.
Mivel nálam egy pár éve központi téma a "Szobrok a Jászságban" - tehát "gyűjtöm" az útmenti kereszteket - rögtön effelé orientálódtam és megláttam Cimabue festményében az engem érdeklő vonásokat.
Miről szól ez a kép? Arról, hogy Jézus meghalt, és ez a világot akkor kimozdította a sarkaiból. Riadtak az anygalok, az emberek mutogatnak és példabeszédeket tartanak a test alatt, hajbókolnak, fogadkoznak, imádkoznak... minden jelenlévőre (és kortársra is ezáltal) hatással lehetett az esemény.
Lássuk a kép feldolgozását:
Ezt a képet festettem másodjára - pedig először nem is volt tervben, csak egy feldolgozás. Annyira bepörgette az agyamat a sok "mutogató", hajbókoló, fogadkozó ember, annyira látványosan és erősen érződik Cimabue mondanivalója e témában, hogy nem hagyott nyugodni a gondolat: Vajon, ha ma halt volna meg Jézus, hányan kapták volna fel a fejüket? Hányan álltak volna meg egy percre elgondolkodni?
A képem pont erről szól: A riadt angyalokon kívül - akik nem szólnak bele a földi élet alakulásába - senki nem áll meg a kereszt tövében elgondolkodni és "példabeszédeket tartani". A mai embernek erre nincs ideje. Ma a vallás a gazdaság. A templom a bevásárló központ - ezért is kerültek a nagy blokk épületek a kép hátterében. Elég erős kontraszt. Az egyetlen "ember szereplő" a képen is egy droid: egy csinibaba, aki észre sem veszi, mi történik körülötte. Őt csak egy dolog érdekli, hogy a legtrendibb legyen ő és a kiskutyája is. Szép ruhában robognak plázából plázába. Közben figyel, hogy a sminkje el ne kenődjön. Olyannak festettem, mint egy reklámfigura, egy barbi baba karikatúrája.
Ha belegondolok, van ennek a festménynek egy eredetije is: Mindig nagyon groteszknek tartottam, hogy Hatvanban egy gyönyörű barokk templom (és kereszt) mellé "építettek" egy Coop ABC-t. Annyira sarkos, kontrasztos a két épület egymás mellett, hogy nem hagyhat egy látó embert sem közömbösen.
Ezt a másik képet festettem először. Itt érlelődött bennem az a gondolat, amelyet fentebb mutattam be.
Ennél a képnél "csak" az volt a célom, hogy modernizáljam Cimabue-t. Mikor témát gyűjtöttem, kezembe akadt egy közép-itáliai reneszánsz festészettel foglalkozó könyv. Olyan izmos, valószerűtlenül színesnak találtam az eredeti munkát, hogy arra jöttem rá, hogy még ma is aktuális lehet ez a kép. A témát, a figurákat meghagytam szinte ugyan olyannak, csak a színekbe nyúltam bele. Próbáltam rekonstruálni, milyen lehetett a kép eredetileg. Jó, mivel nem tudományos munkának szántam a dolgot, csak egy egyszerű kísérletnek, ami érdekelt, így a saját szín-érték ítéletem is benne hagytam a képben.
Nagyon furának találtam a glóriákat és a ruhákat. Mai szemmel nézve inkább egyfajta szkafandernek tűntek. Erre kicsit rá is játszottam és üveg búrákat helyeztem minden jelenlévő fejére. Mintha egy idegen bolygón járnánk. Mintha nem feltétlen emberi civilizációval lenne dolgunk. Így újabb kérdések merülhetnek fel: Krisztus az emberekért halt meg, vagy minden féle más bolygók lakóiért is?! Ha a képen szereplő lények emberek, akkor viszont a helyszín egy másik bolygó, ahová magukkal vitték (vittük) a kereszténységet. Érdekes filozófiai játékok ezek. Engem mindenképpen érdekel elkötelezettség nélkül.
