Amióta a kisleányom rákapott a rajzolásra (tavaly október), azóta rendszeresen elrakom a munkáit. A hónapok alatt kialakult egy érdekes szokása: ha velem rajzol a "dolgozószobában" az ölemben, mindig egy ilyen 5×5 centis üzenő lapocskára akar rajzolni piros golyóstollal. Az utóbbi hetekben már ugyan minden mással is.
Ezeket a pirossal telirajzolt (értsd: firkált) lapokat gyűjtögettem, majd felragasztottam őket egy 50×70-es karton lapra. Volt ugyan koncepciója is annak, mit-hová tehetek, de ez a majd most bemutatott festményen talán már nem is annyira érdekes, alig nyomon követhető.
A koncepcióm az volt, hogy a rajzolt lapokat úgy ragasztom fel a kartonra, hogy középről kifelé haladva egyre kevesebb vonalból álljanak. Ebből annyi maradt fenn, hogy a későbbi festmény is ezt az utat követte: középre helyeztem el az alakot (Evelint) és a lap széleire már nem is kentem festéket. De ne szaladjunk ennyire előre.
A pirossal telerajzolt lapok a ragasztást követően le lettek alapozva egy átlátszó művész alapozóval. Erre azért kellett sort kerítenem, mert az első hasonló kísérletem (amikor blokkokra festettem) folyamán nehézséget okozott az egyenetlen felületre dolgozni - mindig beleakadt az ecset sörtéje a kis lapok szélébe és felsértette, feláztatta azokat.
A felragasztás és a konkrét figura felfestése közt is eltelt vagy két hónap. Két hónapig gondolkodtam, hogyan kellene kiaknázni a "közös munkánk" lehetőségeit.
Több koncepcióm is volt, amelyek közül nagy valószínűséggel még fogok megvalósítani legalább még egyet-kettőt.
Először arra gondoltam, hogy a lányom által rajzolt lapok tetejére és is hasonló stílusban fogok egy szabad rajzot készíteni -ecsettel. Magyarul: firka tetejére firka. Talán annyi különbség lesz majd a két firka közt, hogy az én vonalaim vastagabbak lesznek majd.
Arra is gondoltam, hogy Evelint fogom én is a rajzai fölé rajzolni, csak stílusilag közel állok majd hozzá: pl. nem veszem fel a tollat a papírról, így a rajz is "firkásabb" lesz.
Arra is gondoltam, hogy csak a kezét festem fel, amint rajzol.
Végül tán a legkommerszebb (populista) változat győzött: lefestem a rajzai tetejére viszonylag naturálisan, ahogy rajzol.
Ehhez kellett egy olyan fotó, ami alapján tudok dolgozni. Kipróbáltam több beállítást is; első körben olyat akartam választan, amin hátulról látszik úgy, hogy a kezét nem takarja a háta vagy az arca. Készítettem ilyen felvételt is, de nem voltak a várakozásaimnak megfelelőek, így kerestem egy olyat, amin "rendesen" szemből látszik.
.JPG)
Az ideális fotóban sem bíztam még teljesen, ki kellett próbálnom, hogy jó mutathat-e az átiratomban. Hogy őszinte legyek, mindig van bennem egy félsz, ha Evelint festem/rajzolom, hogy vajon képes leszek-e őt hitelesen vissza adni?! Meg tudom-e csinálni úgy, ahogy akarom?! A belső vívódás megdöntéséhez nem kell mást tennem, csak egy gyors vázlatot kell készítenem. Ha a vázlattal kész vagyok, rögtön nagyobb bátorsággal állok a képnek is. Úgyhogy készítettem egy gyors vázlatot is - pedig alapjában véve az előző években ez nem volt rám jellemző. Biztos mostanában kevesebb az önbizalmam és ezért... persze nem baj ez, sokat segít, és az is lenne a normális, ha minden kép előtt vázlatolnék.
A vázlat folyamán jutnak eszembe azok az apróságok, ami által szerintem a kép működőképes lesz. Most a toll által készített vonal megfestése volt ilyen, valamint a rajz asztala két széle, amit kissé máshogy húztam meg - főként kompozíciós okokból..JPG)
Azért választottam ezt a témát, mert minden alkalommal elvarázsol az, ahogy koncentrál, ahogy tervezi a rajzait. Fantasztikusnak tartom, hogy már az első pillanattól kezdve tökéletesen fogja a ceruzát, ami pl. rólam nem mondható el a mai napig. Evelin egy olyan sajátos világban él, amit megfejteni nem, csak bele lesni lehet a rajzai kapcsán. Azzal, hogy a képen kissé távolabbra helyeztem el, azt akartam elérni, hogy láthatóvá váljék, ahogy elmerül a maga teremtette világban, ilyenkor "nincs velünk", ilyenkor magába mélyed. Pont, mint a jó művészek! Na persze az köztudott, hogy minden gyerek művész... csak később veszítik el ebbéli tudásukat.
Azért is örülök, hogy ez a munka elkészült, mert ez az első közös képünk, amelyet remélem még sok másik is fog még követni.
A kép címe: Evelin rajzol
Technika: golyóstoll, akril, papír, karton (montázs)
Méret: 50×70
Készült: 2010. április vége
