Egy hónapnyi megfeszített festés után elkészült a Játszótér című kép folytatása is, melynek még valódi címe nincs, jelenleg a Szülinap után címet használom.
Messziről indítok: A kép vakrámáját még a Hamza Múzeumtól kaptam (ők pedig egy vállalkozótól ajándékba) még a télen. A vásznat februárban, alapozót márciusban vettem hozzá. Magam feszítettem, magam alapoztam ugyan úgy, mint a Játszótér (és a Dolgos hétköznapok) címűt. Ezeket azért érzem fontosnak elmondani, mert ezáltal még közelebb kerül hozzám a vászon, mintha szimpla bolti áru lenne.
A téma is a hozzám legközelebb álló: a lányom. Azt hiszem, ez az első pillanattól kezdve sem volt kétséges. 
Persze kötéltánc ez, mindig benne van a pakliban, hogy nehopgy valami szirupos, rózsaszín meseálom (giccs) kép szülessen a nekem kedves témából. Ezért szerkesztettem ezt a képet (is) ilyen kompozícióba, ahogyan szerkesztettem.
A vízszintes tagolást egyrészt a horizont vonal, másrészt a tető vízszintes vonala adja. A szemmagasságot a kislány (Evi lányom) szemmagasságához igazítottam.
A függőleges tagolást jobbról a ház fala és az ablak széle adja, balról pedig a homokozó függőleges "oszlopa". Ily módon centrálisan szűkítettem le a teret.
A három kzépen elhelyezkedő figura nincs egyvonalban, egy ellipszis ívére illeszthetők, amelyek szintén a centrális kompozíciót erősítik.
A centrális kompozíció számomra túl mesterkélt, túl kiszámított, emiatt igyekeztem erről a figyelmet kissé elterelni. Mégis, azért volt rá szükségem, hogy a témát, a főszereplőt kiemeljem, csak épp a "direktségét" igyekeztem tompítani.
Nem akartam, hogy pont szembe nézzen velünk Evelin, pont az előbb említett "direktség" okán. A tekintete iránya úgy gondolom tovább tágítja a teret is. Gondolkodásra késztet: "Mi lehet még arra? Talán más ajándékok? Vagy a szülei?" Így tudtam olyan dolgokat is a képre helyezni, amelyek a valóságban nem szerepelnek a vásznon.
A kutya viszont szembe néz, ennek a kompozíció kiegyenlítettsége miatt van jelentősége. A kerékpár az összekötő kapocs a két "élő" figura között; egyfajta figyelem vezető funkcióval is bír azon túlmenőleg, hogy a bicikli is egy (talán a legnagyobb örömet kiváltó) szülinapi ajándék volt.
A kép elemeit is úgy válogattam össze, hogy a szülinapi ajándékok "tobzódása" legyen látható: így például a bal oldali homokozó, a mellette lévő kisvödör és lapát is az.
Evelin kiskabátja ugyan nem szülinapi ajándék volt, de egy kedves ajándék, amelyet szintén nem rég tudott hordani először; ezért is erre esett a váasztás. Jó szolgálatott tett a kiemelésnél is, hiszen a háttér árnyékos részeiből nagyon hangzatosan tud előre ugrani.
A helyszín az udvarunk. Azaz nem is egészen, mert több különböző nézetet egyesítettem. Nem kimondottan így vannak a különböző építészeti elemek a valóságban. Olyan, mintha a háttér házait kilencven fokkal elforgattam volna. A homokozó helye sem az, ahová a képen tettem, de mint már írtam fentebb, ennek elsősorban komponálási okai voltak.
Az udvarunkban két fa is található, ami meghatározó, de ezek nem kerültek a képre; így is talán túl sok is az, amit belekomponáltam az alkotásba.
Az első gondolatom az volt, hogy elkészítem a "Játszótér" testvérét, vagy legalább is annak pozitívumait fogom ötvözni még több realizmussal úgy, hogy annak többlet kicsengése legyen annál, mint amik a képen szerepelnek. Emiatt sokkal realistább hozzáállással közelítettem a témákhoz: Drazsé és Evelin is valószerűbb és kidolgozottab lett a "testvér képnél". A másik szándékom, hogy tiszta és letisztult, kevés eszközzel operáló képet hozzak létre (a másikhoz hasonlóan) már nem jött össze. Menet közben annyira élveztem a kisházak, kis bokrok, kis "mindenfrancok" megfestését, hogy ebben kicsit elmerültem, így utólag talán ez is lett a kép gyengéje. Talán túl sok kisebb motívum került a képre a kevés, ám nagy helyett. Mikor észbe kaptam, már a háttérrel elkészültem. Akkor úgy gondoltam, hogy ezt a viszonylagos zsúfoltságot fogosm szembe állítani az előtér minimalitásával, emiatt nem került még több elem a képre. Úgy érzem, ezzel sikerült kompenzálnom a hátteret. Itt az előtérben igyekeztem vastagabb festék réteget felvinni a háttérhez képest. Talán a fotón ez annyira nem is látszódik, de a homok kupacon és a fűcsomókon lehet ezt leginkább érzékelni - élőben.
A figurákat a már jól bevált módszer szerint különböző fotókról "vágtam össze". Kb. 6-7 fotót használtam, plusz a valós látványt, hiszen a "műterem" pont a szemben látható sárga falú házakra néz. A fotók különböző térben és időben való készítésének hátulütője az árnyékok kuszasága. Ezeket utólag nekem kellett kitalálnom, hogy milyen legyen az irányuk és a formájuk. Ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek látzik, hiszen számtalan esetben az árnyék rávetül más felületekre, ahol az megtörik és úgy holytatja útját. Ilyen főleg a homokozó játékokra vetült árnyéknál és a járdalapra esett árnyékoknál látható..JPG)
