Egyik legrégibb képemről van szó. Még 2003-ban készült Szolnokon az Art Camp-en. Talán ezen a héten vettem először a kezembe olaj festéket. Ez a kép pedig a második kép, amit ott készítettem. .jpg)
Mivel új voltam még a telepen, nagyon segítőkészek voltak velem a "kollégák". Mindenki szívesen adott tanácsot, hogyan, s miként kellene haladnom a képpel. A legtöbbet Dóró Sándornak, a Németországban élő magyar festőművésznek köszönhetek.
Természetesen Palkó Tibor mellett, aki ha nincs, talán sosem kezdek festeni komolyabban. Ő volt az, aki minden évben meghív az Art-Campra is.
Van egy klassz akt gyűjtemény könyve, amelyből ő is "táplálkozik". Ebből a könyvből "másoltam ki a képen szereplő lányt; kissé átformálva. Most, innen hét év távlatából úgy emlékszem, hogy a könyv béli hölgy nem volt kopasz... én tettem azzá.
Azért tettem így, mert így formailag jobban idomult az őt körülvevő buborékokhoz.
Az volt a koncepcióm, hogy színben egységesen, hideg színekkel fogom megfesteni a buborékokat és a közte lebegő hölgyet. Így a könnyedség, légies hatás fog érvényesülni a képen. Innen is a kép címének egyik fele, a HIDEG.
Kellett, hogy a hideg szín mind jobban érvényesüljön. Ezt egy féle módon érhettem el: tüzet helyeztem mellé. A kontraszt érdekében a formával is ütköztettem: az ívelt buborékokkal szemben a tűz geometrikus, függőleges vonalakkal lett ábrázolva - ezt a mozgás iránya miatt tettem így; az egész képnek van egy vertikális vonulata.
A szín az egyértelműbb: a nő komplementer színét kevertem ki.
A nő mozdulatai, arckifejezése a tűz jelenléte mind-mind egy mámoros, más tudatállapotot tükröz. Olyan ez, mint mikor megborzongsz, de hagyod, még érdekel a végkifejlet akkor is, ha fáj. Félelmetes és vonzó egyszerre.
A kép utóéleteként muszáj vagyok megemlíteni, hogy az első pillanattól kezdve a szobám falát díszíti a kép, valamint részt vett a Hamza tudio-Zene című kiállításán a jászberényi Hamza Múzeumban.
Kép címe: Hideg mámor
Technika: olaj, karton
Mérete: 105×70
Készült: 2003. augusztus
