Nagy a lendület. A múltkori kiállításom megerősített abban a hitben, hogy jó az irány. Bejön az embereknek a "más tipusú" zene ábrázolása.
Pedig, ahogy írtam egy-két poszttal korábban, kicsit féltem a fogadtatástól, hiszen azért mégis csak egy kisvárosban élünk... (Nem mintha ez érdekelne, vagy mozgatna.)
Lehet ide-vagy oda beszélni, azért mégis csak érdekel az emberek véleménye és mivel megerősítést kaptam, folytattam a munkát ebben a felfogásban.
Az első dolgom az volt, hogy keressek az interneten olyan koncert-képeket, amelyek megmozgatják a fantáziám. Érdekesek, talán klisések is, a lényeg, hogy benne legyen az az életérzés, amit én rock&rollnak hívok. Az a kicsit belesz*rok, kicsit odavágok, odaszólok, de főként szabadon azt csinálok, amit akarok.
Vannak erre speciálisan kihegyezett bandák...
A Guns N' Roses egy tipikusan ilyen zenekar. Legalább is 1991-ig biztosan ilyen volt. Külön rámentem a témára, direkt őket kerestem. A "közhiedelemmel" ellentétben nagyon is nehéz jó képeket találni ebben a témában. Valaki sosem "úgy áll", ahogy kellene. Emiatt több ilyen képet is kerestem, hogy "összemontírozzam" a figurákat. (Egyébként is gyakran csinálok ilyet.)
A másik fontos szempont a szín. Van, hogy szimplán a szín indítja be a fantáziám, és döntök ez- vagy az mellett. Most, hogy leírtam ezt a mondatot, egyre inkább nyilvánvalóvá válik számomra, hogy EZ a legfontosabb egy választásnál. A színben már benne van az erő, a dinamika, vagy épp a lágyság és a könnyedség... témától függően. Ennél a képnél is a narancsos színek kontrasztja tetszett a sötét, kékes-lilás (hideg) színekkel.
A hozzánk közelebb eső figurákat melegebb színekkel, a háttérben álló gitárost a sötétbe szinte beleolvasztva, pici fehér hozzáadásával kékes-lilás színnel festettem meg. Neki főként kompozíciós szerepe van. meg egyébként is szeretem a sok alakos kompozíciókat, ha a koncert hangulatát akarom ábrázolni.
És, hogy mennyire hiteles ez a kép tőlem? Élőben, együtt sosem láttam Axl-t és Slash-t a színpadon. Külön-külön már igen. Slash-t '95-ben, Axl-t 2006-ban. Mindkét "találkozás" nagyon meghatározó. 13 éves korom óta rendszeresen hallgatom a Guns-t. Nekem is rengeteg plakátom, képem volt róluk, amelyeket főként a próbatermünkben tudtam kirakni. Na persze Slashről is és Axlről is volt kinn poszterem, legalább 10 éven keresztül. Ennyi jár Nekik... :)
Cím: Szóló
Technika: akril
Méret: 82×60 (kb)
Készült: 2010. november