Régebben nagyon sok "mély" zenét hallgattam. Azaz most is csak olyat hallgatok, de alapvető hatással voltak rám a '90-es évek doom, gothic zenéi. Ezek a zenekarok mára már (többnyire) gyökeresen megváltoztak (illetve felbomlottak)...
Előbbi kategóriába esik a angol Anathema zenekar is. Ők a hörgős metálból jöttek és már-már a populáris alternatív, világzenei elemeknél tartanak.
Hát a hörgés sosem jött be igazán, a populáris zenék legalább annyira nem, de mondjuk ők sosem lesznek igazán a mainstream részei. Hagy ne magyarázzam... De ezért jók!
Az Anathema meditatív zene.
Nemrég voltak megint Magyarországon. Idén nem jutottam el, de előtte kétszer már láttam őket. Egyszer volt szerencsém a színpadról is nézni a produkciót. Nagy élmény volt, elhihetitek!
A mostani koncert kritikáját is elolvasgattam és megnéztem az ide tartozó képeket is.
Nem mondom... jó lett volna, ha ismét találkozunk, de "más irányú kötelezettségeim miatt" nem valósulhatott meg.
...és amilyen képet találtam fenn... nagyon jókat! Köszönet a fotósnak! :)
Gyorsan el is mentettem és már csak napok kérdése volt, hogy elkezdjem "megvalósítani"..JPG)
Ami első körben megtetszett benne, az a sok-sok kék és a bele ékelődő kis piros folt úgy szívtájon. Konkrétan emiatt készült el a kép. Na meg amiatt, hogy a sok durvulás után legyen egy kis béke szigete is ebben a rock-sorozatban. :) Kellett kontrasztnak.
A kép sugároz egyfajta monumentalitást. (Köszönhetően a békaperspektívának.) Sugalmazza a zene fennségét, erejét, hatalmasságát. Hogy képesek vagyunk a zene hatására kikapcsolni és felülemelkedni a hétköznapjaink bárgyúságán.
Technikailag nekem a legnagyobb kihívást a sötétből kiemelkedő fény megjelenítése okozott. Legalább háromszor nekiugrottam, mire sikerült. Elsőzör kicsit nedvesebb, végül teljesen száraz ecsettel, ami csak karcolgatta az alatta lévő színeket.
Cím: Mélység
Technika: akril, karton
Méret: 50×70
Készült: 2010. november
