Már írtam pár bejegyzéssel ezelőtt, milyen gazdag jelentéshalmazzal bír számomra Kurt Cobain zenéje. Vagy inkább ő maga. Most, hogy ilyen gyakran szó esik róla, arra jöttem rá, hogy amit képvisel, azt sokkal jobban szeretem magánál a zenénél. Pedig azt is nagyon...
Jól esne ebben a világban Kurt Cobainnek lenni. Mindenki a hírnévért küzd, mindenki pénzért dolgozik. A sok sztárocska meg csak haknizik.
Emlékszem, egyszer egy régi TV showba hívták meg őket, hogy eljátszák a "nagy slágerüket", a Smells like teen spiritet: Aztán az lett belőle, hogy a megbeszélttől eltérően nyomtak egy nagy zúzást. :) Az egyébként laza műsorvezető egy jópofa poénnal oldotta a döbbenetet... Ez nagy hatással volt rám!
A Nirvana a színpadon maga volt a kiszámíthatatlanság. Azaz mindig számítani lehetett valami kiszámíthatatlanra. Nem lehetett tudni, Kurt milyen formában lesz. Állandó feszültség lengte körül a szinpadot.
Az én nirvanás képeim is erről a folytott vagy épp kiadott dühről és feszültségről szólnak.
A dinamikát itt elsősorban a függőlegesek adják. Ez ad ritmust is a képnek.
Az alapvetően sötét tónusú képből főként csak a kardigános énekes alakja világlik ki, ezzel emelve ki őt a háttérből.
A kép színhasználata is elég visszafogott. Kékek és narancsok kapnak főszerepet, de nem mondanám, hogy nagyon harsogna, recsegne-ropogna a komplementertől a kép. Talán a főalak körül kicsit csikorog. :)
Alkalmaztam az aranymetszés szabályát is, hogy a kép harmonikus legyen. Ezzel persze ellentmondtam annak, ami maga a Nirvana. Talán lehet úgy is mondani, hogy emiatt a "húzás" miatt lett elviselhető a kép, emiatt férhet el akár egy falon is. Már aki veszi a bátorságot, hogy ilyen képet tesz ki otthon a családi fészkébe. :)
Kép címe: Koncerten
Technika: Akrilfesték
Hordozó: Karton
Mérete: 50×70
Készült: 2010.
