Mikor az agy nem pihen, nagyon gyorsan és hatékonyan tudok dolgozni. Tudom, hogy nem tartható fenn sokáig ez az állapot, mert utána hetekre kidőlök, de ezt az érzést ilyenkor úgy érzem, muszáj kihasználni.
Két nappal ezelőtt jutott eszembe ennek a képnek az ötlete, na persze már régebb óta érlelődött. Hetekig nem mertem neki állni a komoly tervezésnek - a rossz diagnosztikai számok miatt.
Miután megjöttek a kórházból a tuti eredmények, gyorsan firkáltam is egy vázlatot hozzá.
Első körben csak a korsós lány nagy pocakkal volt meg, majd hozzá egy apuka - ő az árnyékban marad; most nem ő a fontos. De az is lehet. hogy most nem vagyok túl jól.
A két perces kroki elkészültekor már tudtam, hogy körülöttük még lennie kell egy méhben lévő babának is.
Ezt le sem rajzoltam akkor, egyrészt, mert "túl bonyolult", másrészt mert már tudtam, hová fog kerülni. A részleteket tekintve még nem volt semmi biztos, úgyhogy a neten keresgéltem hozzá megfelelő méheket. :)
Amint ez megvolt és kinyomtattam pár változatot, előkészítettem a festést. Nem volt szándékomban azonnal neki esni, de egy véletlen hozzásegített az azonnali munkához látásnak.
A kék festékem alul lyukadt ki. A múltkori kép készítésekor kilövelt - végig a padlóra, vödrökre, stb...
Most sem voltam elég óvatos és rengeteg került a palettára. Így nem tehettem meg azt a luxust, hogy csak írólap méretre festek valamit (ez volt az eredeti terv), hanem nekiláttam egy nagy vásznat teljesen lealapozni. Egyik cselekedet követte a másikat és azt vettem észre, hogy már majdnem kész vagyok. Ekkor már nem hagyhattam abba.
Most is gyorsan és gond nélkül csúszott az ecset. Szeretem ezt a "flow állapotot" - talán ezért sem tudok leállni róla. Ilyenkor mindent elfelejtek és csak a vászon, a festék meg én létezünk.
Hát ez sült ki a dologból:
A lány ruháján valamiért összecsomósodott a piros festék. Pont jó helyen, nem is töröltem le. Olyan, mintha a férfi szíve lenne. (Jó, nem pont ott van, de most ez nem jelent problémát.) Ide csatoltam egy szívet. A nő fejéhez kapcsoltam az agyat. Tán azért, mert én annak jobban híjján vagyok. A méhben forgolódó baba köldökzsinórja viszont körbefogja (láncolja?) mindkét embert.
Van még egy fura szem a képen. Átlátszó, nem is feltűnő. De ott van a szív fölött. Van, aki figyel.
A képen alul sűrűbb festéket használtam. Az előtér így vasoksabb lett; jobban lett tere a képnek. Színhangulatilag elég túlfűtött. Melegség árad. De közben a hús is eszembe jut róla. Alapvetően materiális kép készült.
Méret: 70×50
Technika: Akril, vászon
Készült: 2015. február
