Ez volt kész hamarabb. Talán egy hónapot simán várakozott a kép félkészen, amíg rájöttem, hogy is kellene bfejezni.
Először megvolt a kékes-lilás alap; ezt követően felfújtam rá a korsós lányt, de mivel ez egy nagyon kicsi vászon, csak deréktől fölfele. Ez az első ilyen próbálkozásom.
Ezt követően pihentettem. Halvány elképzelésem volt róla, hogy valamilyen sárga vonalak (komplementer) kellenének rá, amelyek a fejből (szemből) érkeznek, de nem tudtam még, hogy mit kell látnia.
Aztán eltelt egy hónap és kiömlött a kék festékem, és muszáj volt a másik kis vásznat is lealapozni. Ebben a pillanatban úszott be a képbe a szív és az agy. Adta magát a szituáció. Az egyik ilyen, a másik olyan lesz!
Az agynál a "lenni vagy nem lenni" ugrott be és igazából úgy is lett. A szívnél viszont hezitáltam.
Megfestettem előszőr egy mellkasból kirángatott szivet. Az nem tetszett. A mellkasból előtörő vér még rendben is volt, de a szív kirepülése béna volt. Akkor ezt lefestettem és csak szimplán lebegett a szív a nőalak mellett.
Már majdnem elégedett voltam, de még hiányzott valami.
Ekkor egy hirtelen ötlettől vezérelve festettem alá a "tálkát", ami először lyuk akart lenni, amibe bele esik a szív. Egy épp'csak tálcára le nem érő szív lett a vége. Ezt a pontot kijelölik a sárga sugarak. Ezek kissé "sugárkard" hatásúak. Fájdalmat okoznak. Jönnek jobbról-balról, alulról-fölülről. Megsértik a kitépett szivet. A "Korsós lány" pedig csak üresen bámul... rajta kívül álló események megfigyelője csak. Holott vele történnek a dlogok. Valahogy így szokott ez történni.
Méret: 18×24
Technika: akril, vászon
Készült: 2015 január-február
