Ez a kép az idei kiállításom hajrájában készült.
Hogy miért készül egy kép, annak rengeteg oka lehet. Az indíttatás az volt, hogy egy-két héttel a megnyitó előtt volt rajtam egy kis para, hogy mi lesz, ha nem lesz elég képem a "nagy napra"?
Persze ez már önmagában egy hülyeség, mert hát nagyon sok képem volt már addigra is, de "nagy képem viszont alig van". Gondoltam.
Még szerencse, hogy volt elfekvőben egy-két ilyesmi méretű vásznam.
Arra gondoltam, hogy egy olyan képet is jó lenne már festeni erről a hölgyről, amiben nem történik "belezés" (szív és agykivevés), nincs benne semmi negatív. Csak önmagában a szobor fontosságát hangsúlyozza.
De milyen alapanyagot használjak? Ugyan van vagy 8-10 A/4-es, szigorúan fekete-fehér printem a szoborról minden oldalról, de hát azok már "régiek". Valami újat akartam.
Pár héttel korábban készítettem önszorgalomból a városnak egy virtuális sétát. Ennek kiinduló pontja a főtér. A főtéren meg ez a szobor van. :)
A kötelező halszemes képeken túl készítettem "szép" képeket is róla. Ezekből szemezgettem.
Készült egy pár dupla expós kép. Ezeket mostanában nagyon szeretem. Nem olyan sokan csinálnak ilyet. Művészeti céllal meg pláne nem. (Vannak ilyen képek, de azok többnyire photoshoppal összehegesztett képek. Én meg nem olyat akartam.) 
Az első képkocka a teljes szoborról, a második egy közeli lett róla. Így mondta el leginkább ezt a "közelítő-távolító" érzést. (Ami egyébként az Isten Háta Mögött zenekar egyik "slágere".) Eredetileg ez is lett volna a címe, de hát az már foglalt volt. :) Maradtam a konvencionálisabb "Távolság"nál.
Tetszett a kép redukált színvilága. Ez a szürkés kékes árnyalat. Jó kis kontrasztot képez a háttérben álló narancssárga házakkal.
Ez a festményen már nem pont így jelent meg. Inkább olyan lángnyelvekre és gyökerekre, liánokra, indákra hasonlít. Majd egy ügyes művészettörténész (vagy pszichomókus) megmondja, hogy ez miért van. Egyszerűen csak a így illettek egymáshoz a színek. :)
Tettem még bele egy kis véreret is. De csak alig láthatóan jön ki a fejből. Nem lehet azért mégsem teljesen szembeköpni magam... ;)
