Mindig is azt mondták rólam, hogy "milyen jó, hogy ilyen kísérletezős vagyok". Ez általában igaz rám, de a festészetben, anyaghasználatban különösképp.
Már kezdetben vegyítettem a temperát a pasztellal, később a tust a pasztellal, készítettem képeket cserép darabokra és puzzle-ra is festettem. (Hú, tényleg, egyszer ezekből is mutatni fogok!)
A számítógépes grafika is minimum egy évtizede foglalkoztat. Szépen megtanultam a photoshop használatát. Persze elsősorban fotók manipulálására, retusálásra használtam.
Kb. egy hónappal ezelőtt olvastam Scott Kelby - Világítsd be, fotózd le, retusáld című könyvét, amelyben nagyon ajánlatosnak tartotta a digitális rajztábla használatát a retusálási folyamatban. Nekem ez mindig olyan kínkeservvel működik. Szeretek photoshoppolni, de mikor egy meló alkalmával 60 képen kell a delikvensek arcáról eltávolítani a karikákat, ráncokat, pattanásokat... na, az nagyon időigényes.
Vásároltam is egy Wacom intous táblát. Szerintem nagyon jó áron jutottam hozzá, így nem is sajnáltam rá a pénzt.
Tanulgatom még, hogy kell vele retusálni. Egyelőre semmivel sem megy gyorsabban, mint korábban, mikor egérrel dolgoztam. (Úgyhogy ha valaki tud jó módszereket, technikákat, ami segítségével gyorsabban megy a retus, ne tartsa magába, hanem írjon nekem mihamarabb!) 
Más felhasználási területe is van ennek a táblának: Lehet vele közvetlenül PS-ba rajzolni! Már próbáltam olyat, hogy a felületére rátettem egy fotót és körülrajzoltam... nagyon jó lehetőség ez a digitalizálásra. Még a lányom is szórakozott vele egy közös képünkön. Van benne lehetőség. Bár még nem tudom, mire lehetne ezt használni.
Tegnap este eszembe jutott, hogy mi lenne, ha rajzolnék vele - szabad kézzel. El is kezdtem rajzolni egy "Korsós lányt". Miért-miért? Mert az már megy bekötött szemmel is. :) Gondoltam, minek nehezítsem az amúgy is idegen pályát?
Először csak amolyan körvonalasat, feketével. Valami tollhegyes ecsetet választottam, hogy ne olyan paint-es kinézete legyen. Nem is lett rossz. Élveztem a könnyű javítgatási lehetőségeket.
Ha már így benn voltam, elkezdtem tónusozni is. Itt egy kicsit zavar, hogy állandóan "színt" kell váltanom, valahányszor tónuskülönbség van. Ráadásul az egyik tónus törli az alatta lévőt.
Tuti van erre alternatíva, de még nem tapasztaltam ki. (Súgni meg nem tud senki.)
Ha már meg volt a tónus, gondoltam, lehetne ebből "képet is csinálni"! :) Úgyhogy nekiálltam kitölteni a terepet.
Eszembe jutott a "Sivatagban" című képem, amelyben hullámos vonalak vannak a homokban. Ez lett az alap motívum. Aztán szépen sorban jött minden a maga után.
Mikor már kész volt, akkor jöttem rá, hogy nemelég festői a figura. A háttér az viszont az. Úgyhogy elkezdtem egy másik ecsettel maszatolgatni a "lányon". Most már olyan, amilyenre gondoltam.
Az a jó benne, hogy sokkal könnyebben lehet javítani, mint a rendes festéket. Azaz kevésbé körülményes. Nem kell nyomni festéket, nem kell vizet hozni, stb...
No persze nem is annyira "emberi", mint a valódi festés. Nem gondolom, hogy innentől kezdve csak digitális festményeket fogok gyártani, de az, hogy fog még készülni ilyen, az biztos.
Már most látom, milyen lehetőségek vannak benne. Mit csinálnék másképp, ha újra kezdhetném. Most még tényleg full csak "festettem". Semmi "kontrlooll c - kontroll v". Semmi rétegeskedés. Pedig abban is megvannak a lehetőségek. Azzal tudnám csak kihasználni a számítógép adta lehetőségeket. (Itt az ecseteket, a keverő ecsetet, a színégetés és színfakítás funkciókat használtam csupán.)
Ja igen... a kép. Miről is szól?! Párbeszéd talán? Olyan, mintha egy kietlen, ismeretlen tájon megszólítana bennünket valaki. Valaki, aki valami rosszban sántikál. Nekünk kell eldöntenünk, hogy hiszünk-e neki, vagy folytatjuk a saját utunk. Afféle "Krisztus megkísértése" téma. Persze a saját utunk sem biztos, hogy jó lesz. Ilyen dolgok foglalkoztatnak mostanság... :)
