Amióta elkészítettem az első digitális festményemet, élt bennem az igény, hogy folytassam a megkezdett utat. Tovább erősítette bennem ezt a képzetet az a pillanat, amikor augusztus közepére vászonra kinyomtatott állapotban láttam viszont ezt a munkám. Akkor nem került kiállításra, ellenben a múlt héten igen. (Megnézhetitek a Jászberényi campuson.) A falon meglátva érkeztem elérkezettnek az időt arra, hogy egy újabbat is elkészítsek.
Igen... ez nem Korsós lány... tudom. Néha kell is egy kis változatosság. A téma majdnem mindegy egy Korsós lányhoz...
Ennek a munkámnak az alapja már vagy egy hónapja él a fejemben. Jött a szeptember és én nem örültem. Kicsit magam alá kerültem. Úgy is fogalmazhatnék, hogy vártam a "sült galambot", az meg nem jött.
Egy galamb száll fel a figura fejéből, mint amikor szabadon eresztik őket. Ez a pillanat látható, de a várva várt pillanatban szíven találja egy vérvörös nyíl, amitől ő a tányéron végzi. Mármint a figura lelke feltálalásra kerül. Védtelen, de nem feltűnő. (A galamb és a figura szíve összeköttetésben van.)
A kép elkészítése úgy indult, hogy készítettem egy vörösből-zöldbe futó átmenetet. Ez lett a háttér.
Erre rajzoltam fel az ülő figurát egy újabb réteggel.
A galambnál csaltam, mert találtam a neten egy ilyen klassz mozdulatú állatot, ezt beszúrtam a képbe, átfestettem, majd eltávolítottam alóla a fotó-galambot.
Az első pillanattól tudtam, hogy a galambocskának meg kell halnia, úgyhogy rögtön a fentről jövő vérnyilat kezdtem megfesteni. Itt az a nehéz, hogy mivel különböző rétegekkel dolgozom, néha egyik a másik alá-fölé kerül, így "nem fogott" a galambra a vérvonal. Úgyhogy a galamb rétegén folytattam a csíkhúzást.
A figura alatt, és a feje fölött lévő tojás alakok is rögtön jöttek maguktól, ösztönből. Később szívformájuk lett, de nem feltűnő.
Egy napot gondolkodtam azon, hogy a jobb oldalra mit fessek. Meg volt a tál már tegnap, de nem tudtam, hogy hozzam össze a galambbal. Pedig annyira pofon egyszerű a válasz... mint mindig... A tálat lentebb vittem az eredetihez képest és belefestettem a szárnyast jól felpucolva. Még gőzölög!
A galambom négy példányban van a képen, csak a láthatón kívüli másik három olyan 2-6%-os fedettséggel van a háttérbe küldve ezért legjobb esetben is csak sejthetők. Nem sok látszik belőlük, de így (nekem) jobban van repülős-mozgós hatása, mint nélküle. Egy kicsi mozgás kell a képbe, még ha gyorsan meg is ölik szegényt.
Cím: A sült galamb este...
Méret: 100×70 (300dpi)
Technika: digitális festmény
