Az előző posztban már utaltam rá, hogy ez a "lóhoz menős" történet eredetileg sötétben és esőben akart játszódni, csak akkor ez "nem sikerült". Azaz, nem lett az a hangulat, amit én akkor éreztem, amikor mentem kocsival és láttam, hogy "egy anyuka a kislányával" esőben, sötétben teker. Nagyon sajnáltam; éreztem, hogy ez nem fair így. Egyeseknek dukál a kényelmes száguldozás, másoknak meg ez nem olyan evidens. Az, hogy ez min múlik, most nem megyek bele. A lényeg annak az "érzetnek" a visszaadása, amit akkor éreztem. Íme:
Ami még változott az előző képhez képest, az az önmarcangoló tudat(?)állapot, amibe tudom magam sodorni. Kis tüskék, nyársak mintázata látható a sofőr teljes felületén.
Mielőtt bárki megrémülne (tőlem), mindenkit biztosítok, hogy nincsenek szuicid hajlamaim, nem állandósul bennem a tüske. Ezek csak amolyan pillanatnyi kis tükröcskék.
Egy ilyen méretű kis képecske, ezzel a technikával nagyon gyorsan el tud készülni. Néha magam is meglepődök. Szerintem egy óra alatt kiesik a kezeim közül. Persze így könnyű, hogy már ki volt találva minden, az utolsó ecsetvonásig.
A hordozó anyag története lehet még érdekes. Ezt az A4-es méretet elsősorban a Korsós lány sorozathoz használtam. De elfogyott a vásznam, amit az Aldiból szoktam beszerezni és nem is láttam már ilyet vagy egy éve. Kénytelen voltam a művészellátóból vásárolni. Vásznat kértem, de kartont kaptam. Persze kifejezetten akril és olajfestékre való ez, de nem vászon. Kicsit csalódott vagyok emiatt, de attól nem félek, hogy ne fogyna el előbb-utóbb. :)
Cím: Megyek a lóhoz Eviért esőben
Méret: 21×30
Hordozó: karton
Technika: akril
Készült: 2016. október 31.
