Most veszem csak észre, hogy több, mint egy éve nem írtam bejegyzést.
Sokszor leírtam már... sajnos egyre kevesebb időm van festeni.
Rohanó életmód, dupla munka, dupla gyerek... Konkrétan lehetetlen a festészetnek élni.
Mikor épp van idő a művészetre, akkor meg nincs idő a blogbejegyzésre. Ilyen ez...
Most karantén van és végre másra is van idő, mint rohanni valami után. :)
Nem volt ez mindig így. Mikor március 13-án jött a bejelentés, hirtelen gyorsan 0-24-ben lettem tanárbácsi. Teljesen átkellett szervezni az életem/életünk. A digitális tanítás elég sok erőt és energiát lekötött.
Ahogy teltek-múltak a napok és a hetek, úgy lett ez is egyre könyebb. Rutint szereztem. Ezzel párhuzamosan lett egyre több időm a képzőművészetre is.
Először még csak óvatosan... fényképezgetés a városban... drónozás, este képszerkesztés. Egy-egy megrendelés...
Eljött 2020. április 27.-e, mikor végre nem halogattam tovább és újra elkezdtem egy képet festeni. Egyszerre rögtön két képnek is nekiestem - szinte párhuzamosan.
Ebben a bejegyzésben az elsőt mutatom be.
Úgy a legkönyebb dolgozni, ha már kész koncepció van a fejemben. Most is ez történt. Volt időm érlelni a képet. (Talán szeptemberben volt igazi ecset a kezemben legutóbb - bár digitális festmények készültek azóta is.) Olyan képet szerettem volna, amelyen nagy a sötét-világos kontraszt. Azt is tudtam, hogy a fehér nagyon markáns, vaskos lesz majd. Ehhez volt egy kissé már "megtúrósodott" fehér falfestékem, amelyet még Koncz Gáborral használtunk Nagykátán a Betyár Tanya Étterem kifestésekor évekkel ezelőtt. Pont a koncepciómhoz passzolt ez az állag. Még plasztikusabb hatást úgy értem el, hogy kevertem egy kis gipszet, amelyet felhordtam a vászonra és egy Art Medium nevezetű alapozó-ragasztóval rögzítettem. Ez nagyon fontos, mert magától lehullana a vászonról a matéria. A formavilág is megvolt már fejben: Egy vékony világos sáv a fő téma. Ez a mi életünk a karanténban. Nem teljesen makulátlan, nem teljesen egyenes - de tiszta. Körülöttünk átláthatatlan a rendszer. Kiigazodni is nehéz benne. Talán ijesztő is. A későbbiekben ezen kellett még sokat dolgoznom. Erre persze még aludnom kellett egyet, de ma délelőtt már tudtam, hogyan kell folytatnom. Minden féle figurák kerültek a vászonra, de alapvetően emberi kapcsolatokat ábrázolnak. Utolsó fázisként festettem a képre a "rácsokat", vagy "kerítéseket". Ezzel még inkább az életterünk lekorláztozását akarom bemutatni. Igazából, ha a fehér sávban élünk, ez nem is jelent nekünk problémát. (Struccpolitika ez persze részünkről, de nem jön rosszul ebben a világban.) Ha mégis kitekintünk, akkor lehet jobban fog esni visszahúzódni a mi kis fehér sávunkba.
Cím: Karantén I.
Méret: 70×50
Technika: akril, falfesték, gipsz
Hordozó: vászon
