Az év elejének "túlzott" aktivitása okán elfogyott a vásznam. Nem is nagyon volt időm festeni, így csak lassan sikeredett beszereznem a következő adagot, de belül azért már motoszkált a "kisördög", hogy jó lenne már valamit csinálni.
Korábban is tettem már ilyesmit és most is a jól bevált pótcselekvéshez nyúltam: egy régi képet dolgoztam át.
A képet még 2004-ben festettem. A Korsós lány sorozat egyik alapdarabjáról van szó. Régi história. A leányka lelép a talapzatról, ahol a helye van (!) és új utakat fedez fel magának.
Most ilyen lápos-ingoványos, vizes terepre ér. Kicsit olyan, mintha egy stégen állna. Innen meg már csak visszafelé mehet, hacsak nem próbálja meg a vízen járást. Valahol azt gondolom, hogy megpróbálja, vagy legalább is gondol rá.
2008-ban újra elővettem a képet. Főként kontrasztot emeltem rajta, és itt-ott egy kis aránybéli hibát javítgattam, de a mondanivalóját nem bántottam.
Most - 2015-ben újra elővettem a képet, hiszen készülök egy nagy, és összefoglaló "Korsós lány kiállításra" és nem hagyhatom egyik képem sem olyan állapotban, hogy az ne feleljen meg a jelenlegi igényeimnek.
Régóta irritált a csaj feje. :) Túl nagy volt. Időnként elalvás előtt is eszembe szoktak jutni ilyenek és olyankor eldöntöm, hogy majd módosítok. Egyszer majd... Persze ehhez erő kell; mármint, hogy újra hozzá nyúljak.
A dolgot bonyolította, hogy a kép eredetileg olajjal készült és mostanában kizárólag csak akrillal festek. A két anyag meg nem annyira kompatibilis egymással. Nem fog az akril az olajra. Legalább is egy rétegben nem.
Ezért két rétegben festettem át! :)
A mondanivalójába egy kicsit most beleszóltam. Főhősünket megtépázta "valami". Olyan, mintha kiszakadna belőle egy darab. A sárga folt valami ember feletti képződmény, de nem hat fenyegetően. Inkább ilyen rendeltetés szerű dolog ez.
A vízen járás most sem lehetetlen, de már mindent el lehet képzelni, hogy a figura kicsit "átalakult".
Remélem így már méltó helye lehet a kiállításon.
Cím: Úton
Készült: 2004-2008-2015
Technika: olaj-akril, vászon
Méret: 77×46