A Játszótér a legújabb munkám. A következő bejegyzés valószínűleg ezt fogja bemutatni, de mivel olyan rég készülök rá, így azt gondoltam, hogy bemutatom az előzményeket is.
Még a télen kaptam a Hamza Múzeumtól vakrámákat. Hatalmasakat is, így egy 140×90 centis a magam mércéjével nézve hatalmas keretet. Január táján megvettem hozzá a molinó vásznat is a méteráruban, és március elején lealapoztam az időközben felfeszített vásznakat is.
Mindeközben lázasan törtem a fejem, mit is fessek két ekkora vászonra. Első körben egy Jackson Pollock típusú képre gondoltam, de maximum is csak a "Kor falára" című - korábban bemutatott munkám stílusát tudtam elképzelni ekkorában.
Ahogy teltek-múltak a hetek és kitavaszodott, lassan kristályosodott bennem egy realistább vonulat. Különösen akkor "szállt meg az ihlet", mikor a hosszú tél után először merészkedtünk ki teljes harci díszben (vödör, lapát) a játszótérre a kis hercegnőmmel.
A játszótér, mint téma amúgy is érdekelt. Volt ennek előzménye, értek ezügyben hatások. Kezdjük ott, hogy egy nagy játszótérre nézett gyerek koromban az ablakom és bármikor kimehettem hintázni, homokozni, focizni, stb... Tehát nálam ez alap, mondhatjuk úgy, hogy lételem.
Később Beluzsár Csaba barátom (és a Hamza Studio tagja) mutatott ilyen témában képeket, amiket még a BME.n készített vizsgamunkaként.
Harmadrészt tavaly a Képzőművészeti Egyetemen láttam az OMDK-n egy nagyon megkapó "csúszdát", amely azóta nem hagyta nyugodni a gondolataimat.
Olyan drámai volt, olyan erős, olyan hétköznapi és olyan földöntúli... én is akartam egy ilyet.
Ezek voltak a fő hatások, benyomások. Természetesen, ahogy az szokott lenni, ezekből semmi sem utal arra, hogy ezeket hasznátam volna. Nem azért, mert szégyellem a "lopást" (idézést), hanem egyszerűen a szűrőmön átcsepegtetve egy teljesen más, új dolog bontakozott ki.
(Ettől függetlenül még mindig erős bennem az elhatározás, hogy egyszer egy ilyen "hétköznapi-földöntúli" játszóteret is fogok festeni. Most ezt a témát "szülesztem".)
A téma már meg volt, a főszereplőm is "kiválasztottam", most már csak neki kellett állnom. A probléma az, hogyez esetben nagyon merettentem a feladattól. Nagyon régen nem rajzoltam és féltem, hogy mi lesz, ha nem sikerül Evelint "szépen" visszaadnom. Örök problémám ez természetesen. Ezért először rá fókuszáltam:
A fenti fotó alapján megrajzoltam. Azt hiszem ettől megnyugodtamés elszálltak a kétségeim.
Ezt követően készítettem el a készülő kép vázlatát, ami elég rossz lett ahoz, hogy bemutassam. Ezt "átmásoltam" a vászonra és úgy kezdtem el a munkát. Amelyről a következő bejegyzésben fogtok olvasni...
