Ahogy azt már korábban írtam, a legközelebbi kiállításunk Gyöngyösön lesz és az Elengedés címet fogja viselni.
Erre a kiállításra készült az itt bemutatott "Markomból" című is.
.jpg)
A képen a kinyitott tenyerem látható, amelyből kifolyik "valami". Ez a valami egynemű a kezemmel, egynemű velem. A részem.
A részem elvesztéséről szól. Kényszerű elengedésről. Ezt a valamit belőlem muszáj elengednem, kiengednem, hiszen ez az élet része. Pedig fájdalmas. A fájdalmat az alkaromból kibuggyanó vér (?) jelképezi. Onnan tör utat magának a lehulló csepp.
Mi is ez a csepp valójában? Egy gyermek születése? Egy felnőtt gyermek, aki elhagyja a szülői házat? Esetleg egy nagyon szeretett közeli ismerős/rokon elvesztése? A szeretett személy hagyott el? A válasz: Mindez egyben.
A téma sokadik ismételgetése és kivesézése kiváló alkalmat jelentett számomra saját magam megismerésére. Hogyan is viszonyulok én magam az "elengedéshez".
Azt kell, hogy megállapítsam, hogy ez a kép is (és a két poszttal korábbi is) kiváló bizonyítéka annak, hogy nálam az elengedés egy kínlódásokkal, gyötrődésekkel, fájdalommal tarkított állapot. Minden tekintetben igaz ez rám. Nem vagyok elég érett arra, hogy bárkit is, akit a szívembe zártam, elengedjem.
A Studio tagjai is bizonyára különböző képpen élik meg ezt a nagyon összetett érzést. Kíváncsi vagyok ezekre a lelki tusákra is. Érzékeny lelkűek: Irány Gyöngyös!
(2012. április 20, 17.00, Gyöngyös, Tiszti Klub.)
A kép címe: Markomból
A kép technikája: Akril
A kép hordozója: Vászon
A kép mérete: 30×21
Készült: 2012. március
