A sulinkban hamarosan az ötven éves jubileumot fogjuk ünnepelni. Ehhez kapcsolódva festettem le az iskolát is. Ez egy iszonyú ronda épület,szocialista realista förmedvény. Akkoriban mindenkinek ez kellett, hogy tetszen. Semmi dísz, csak a funkció. Arra meg jó egy jó nagy doboz is. Röviden ezzel ismertettem is a XX. század közepének kelet-európai építészetét is.
Egyik főnöknek ma megmutattam, bár ő csak ennyit mondott:
- Az iskola nem fehér?
Ááááááááááááááááááááááááá! :)
De az! Ez pedig egy festmény és nem fotó! :)
A kép a fenti állípotában még nem volt teljesen kész.
Úgy gondoltam, még illik rajta egy kicsit dúsítanom; realizálnom. Így nagyon üres, a gyerekek nélküli iskola nem iskola.
Amit itt láttok, az a sulink második olvasatra:
A kép lényege bemutatni az iskolát úgy, amilyen az valójában: nyűzsgő, élettel teli. Emiatt vettem kissé erősebbre a falak színét is. Viszont a kiválasztott nézet sem véletlen teljesen. A fa jótékonyan eltakarja az épület nagy részét. Tán nem is baj. A diákok élik a minden napjaikat: ölelkeznek, drámáznak, várakoznak, sietnek, cigiznek. Ez utóbbira terméstesen nem nézünk jó szemmel mi tanárok (sem), de ettől függetlenül sajnos nagyon is hozzátartozik az iskolához. Emiatt én sem hagyhattam le róla:
