Az előző ebben a témában írt poszt folytatódik.
Sokan kérdezték tőlem festés közben, hogy kinek az ötlete alapján készül a víztorony kifestése.
Mint ahogy azt már az előző posztban is írtam, alapvetően Hamza ötlete. Egy emberi formát ábrázoló skiccből indult ki minden. Én csak rátaláltam és tovább gondoltam.
A szó szoros értelmében így nem is vagyok biztos benne, hogy az én munkám/érdemem az "ötlet". Hamza bácsi a sírból is instruál! :)
A munka oroszlán részén túl vagyunk.
A tervezés után a legfontosabb volt Judit méretarányos tervének falra rajzolása. Ezt grill gyújtós szénnel készítettük el. Judit férje, Kerek Tamás, Fejős Laci és én dolgoztunk vele.
Ezzel párhuzamosan a már látható vonalakat ki kellett húzni fekete festékkel. Ez volt a kontúrozás első fázisa. Mindenki által láthatóvá kellett tenni a vonalakat. Természetesen már itt eltértünk az eredeti vonalvezetéstől.
A látható kontúrok után kezdtük az alapozást. Nem lehetett az agyon firkált felületre csak úgy felkenni a festéket. Emiatt vásároltunk világoskék, sárga és piros (inkább rózsaszín) alapozó festékeket. Ez hasznos a mű tovább élése szempontjából is és fontos a mi rejtett bizonytalanságunk okán is. Hiszen ha mégsem tudtuk volna időre befejezni a munkát, már akkor sem látszódott volna az eredeti összefirkált szürke fal. Na de ez aztán tényleg kulissza titok volt. :)
Sokat segített a felkent alapozó szín, hiszen később, mikor festettük a már végső színeket, ez alapján tájékozódtunk, hogy hová, milyen típust kell tennünk. Meleg, vagy hideg színek illenek majd a fal azon részére.
A festésnél már szabadabb kezünk volt. Eredetileg a Judit által tervezett méretarányos rajz kiszínezéséhez igazítottuk a színeket, de nagyon hamar be kellett látnunk, hogy így haladni szinte lehetetlen. Maradt támasznak az alapozó színe. Így nagyobb örömmel, lelkesedéssel és elánnal vetettük magunkat a munkába. A művészi szabadság így nem sérülhetett. :)
A festés következő szakaszára azért volt szükség, mert a festés folyamán elhalványultak, néhol megszűntek a kontúr vonalaink. Tegnap (2012.07.17) csak fekete festékkel kontúroztunk. De egész délután. Ez akár unalmas rabszolga unka is lehetett volna, de nem volt az, hiszen a fekete vonal is hihetetlen izgalmakra képes. Ritmust ad, vastagsága/vékonysága játékos ötleteket juttat eszünkbe. Lehet rá "gümőket" rakni, stb... Én legalább is élveztem nagyon.
A segítő kezeket persze nem lehet kihagyni ebből a posztból sem. Nélkülük aligha haladnánk ilyen jól. Még csak 18.-a van - tehát az átadásig van még 10 napunk, de már látjuk az alagút végét. A Hamza Studio jelenlegi hat tagjából eddig öt rendszeresen kijárt dolgozni. A "gyerekek" pedig legalább ilyen lelkesedéssel jönnek napról-napra. Egy kis öröm és büszkeség mindenképp van bennem abból a szempontból, hogy a legaktívabbak a liskás, vagy volt-liskás diákok. Többükkel már nem ez az első nagy városi "megbízás", amit együtt csinálunk, hiszen a Színpad Háttér elkészítésében is többen komoly részt vállaltak a mostani alkotók közül.
