Ahogy azt tegnap(előtt) is írtam, van még a tarsolyban népművészeti ihletésű kép. Nem tudom, miért, de amibe egyszer beásom magam, abból nehezen tudok kikecmeregni. Elég lett volna tavaly festeni két képet arra a kiállításra és kész. A témát nem sikerült lezárni. Valamiért mindig folytatni kell...
A ma bemutatott képet azt hiszem egy vagy két hete fejeztem be. Volt vagy három neki ülés, mire elkészült. Nem nagy kép; olyan 30-40 centis, de megkínlódtam vele a látszat ellenére. Pedig már az elején szilárd elképzelésem volt a befejezésről.
Aztán menet közben változtak a dolgok...:) Fix volt, hogy két nagyobb formát akarok zembe állítani egymással úgy, hogy a kontraszt nagy legyen közöttük. Ami változott, hogy a jobb oldali víztornyot egy kicsit rokonítottam a bal oldali stilizált növénnyel. Menet közben tetszett meg a középső világos csík is, amit benne hagytam a képben, egy új síkot teremtve ezzel.
A kép alján és tetején végigfutó pirosas-rózsaszínes csík is csak a befejezés előtt nem sokkal vált hasonlóvá.
Az utolsó pillanatban mozdítottam kia teljes szimmetriából a növényt is, a felső "karjának" elmozdításával, így nem lett az a statikus, unalmas egymás mellett álló formaegyüttes. Legalább is remélem.
Színbeli elképzeléseim nem sokat változtak a két csíkot leszámítva. Egy halvány, fehérrel erősen tört háttér előtt látható a fő formák sziluettje.
Cím: Víztorony
Technika: akril, farostlemez
Méret:
Készült: 2010. február
