Kép-let(t)

Képek és magyarázatok...

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Költészet

2019.01.06. 09:41 | nagytomsky | komment

Ahogy az az előző posztban is meg vagyon írva, az elmúlt hónapokban Zilahi Zoltán-Költő című szobra volt számomra az ihlet forrása. Készült róla photoshop feldolgozás és egy hideg színű festmény is még 2018 utolsó napjaiban.

img-3373.JPG2019 első napjai is ennek az élménynek a hatása alatt teltek. Pont volt egy szabad délutánom és és ilyenkor nincs más hátra, mint előre: festeni kell akkor is, ha fáradt vagyok. Gyorsan el lehet kergetni a festő kedvet egy kis fáradtsággal, meg "nem jön az ihlet" címszóval, de én ebben már nem hiszek. Mármint az "ihlet jövésben." 
Valahol olvastam és nagyon megragadt, hogy a az amatőr és a profi közt ott van a határvonal, hogy az amatőr csak akkor tud festeni jó képet, ha "ihletet kap", a profi viszont bármikor. Én ehhez tartom magam és szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy vallom ezt! Persze nekem is vannak gyengébb és erősebb munkáim - mint mindenkinek. 
Ez a mostani - amely máskülönben 2019 január 2.-án született és emiatt az év első festménye is - mindenképp a sikeresebb munkák közé sorolandó részemről. Sőt; egy kicsit azt is érzem, hogy az elmúlt év legjobbja is lehet.

Na nem így indult, hiszen "fáradtan" kezdtem neki. Először egy világos sárgás-pirosas árnyalatú alap készült el. (Felül a sárgás, alul a pirosas sáv.) Majd ezekbe a foltokba kezdtem belelátni formákat és kezdtem dolgozgatni, aprólékoskodni. Majd egy hirtelen jött gondolattól vezérelve "inkább" a költő szobrot kezdtem ezek tetejére festeni. Oly'annyira, hogy az alatta lévő réteg el is tűnt. Gondolkodtam, hogy kellene a sálat a nyakába tenni úgy, hogy kissé eltúlozzam, nagyobb legyen és hangsúlyosabb a festményen. Tudtam, hogy hová hiányzik egy sötét sáv, így egy gyors ecsetcsapással húztam alulra egy sötét csíkot. Ez tetszett, de a sál még mindig nem volt sehol. Ekkor találtam ki, hogy a jobb szélét a képnek leválasztom egy harmadnyi sötét sávval (ki is mértem!) és oda kerül a sok sál. Persze ekkor már hülyén nézett volna ki, ha nagyon kiugrasztom, nagy kontraszttal festem meg, így hagytam nagyjából ugyan abban az árnyalatban, mint a sötét sáv. A sötét sáv színe pedig a költő fejének egy sötétebb pontjából van mintavételezve.
Kezdett már úgy kinézni, ahogy akartam. Innen már a "kép festette magát". Jöttek a bele látott figurák... jelen esetben egy fa, ami a költő testébe nőtt bele. Másrészt ez a fa egy kicsit egy női testre is emlékeztet, de ez első ránézésre még nem volt tudatos. Persze, alig, hogy megláttam, megtetszett és kissé tudatosabban emelgette ki. Csak annyira, hogy ne legyen túl direkt.

nagy_tamas-koltemeny_akril_vaszon_58_75_kicsi.jpgVégül egy költő lett belőle, aki sok mindenen keresztül ment. Sokat gondol az élet értelmére, a körülötte lévő dolgok jelentését próbálja megfejteni. Rá kell jönnie, hogy ő is a rendszer része, egy sokból... de ez így van jól. Erről szól a vers(e).

Cím: Költemény
Méret: 75×58
Technika: Akril
Hordozó: Vászon
Készült: 2019.

A bejegyzés trackback címe:

https://keplet.blog.hu/api/trackback/id/tr1714536546

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása