Talán a legkevesebb köze van a népművészethez - legalább is direktben a ma bemutatandó Kert című képnek. AZért írom, hogy "direktben" nincs köze hozzá, mert szándékosan kikutatott népművészeti motívumot nem tettem bele, viszont összességében a stilizált formájával közelít a népművészeti formavilághoz.
A kép történeti háttere a most nyári kiállításhoz kapcsolódik. Eredendően a SPIRITusz címet szántuk neki, de így, hogy megkaptuk a jászberényi víztornyot kifestés céljából, így kicsit módosítanunk kell a témán.
A víztorony a város közepén, egy kis mesterséges szigeten, a jászberényi Margit-szigeten helyezkedik el. A sziget zöldövezet. Sok fa, fű, ezen kívül víz található itt. Víz a városi vízgazdálkodás miatt is, meg a sziget mivoltja miatt is van.
Összességében felfogható egyfajta kertként, amelynek egy bejárata van. Sokat gondolkodtunk, filozofálgattunk, hogyan kellene a SPIRITuszt átformálni a konkrét helyszínre és abban egyeztünk meg a csoporttal (Hamza Studio), hogy ezen kertes vonulatban fogunk tovább gondolkodni. A kerthez megannyi képzettársítás kapcsolódhat. A legfontosabb nekem az Éden kert. Egy tökéletes hely, ahol az ember paradicsomi állapotban élt együtt a természettel, védve a külvilágtól. Számomra meghatározó még a Black-Out azonos című dala, amit nagyon szeretek. Természetesen az eddigi tapasztalataimat is összesezdve gyúrtam össze a képem:
A festmény két részre oszlik. A felső hideg, szúrós, kellemetlen hely. Kevés szín jellemzi és az itt található formák is fenyegetők, erőszakosak. Főleg háromszögekből állnak. Ez a kertemen kívüli terület, azaz a számomra fenyegető világ, ahol semmi jóra nem számíthatok. Csak a sivárság és értéktelenség jellemzi.
A stilizált fa egyfajta átmenet. EGy része szintén illeszthető a fenti világba, a gyökere viszont a kertemben van - úgy is lehetne fogalmazni, hogy eredendően nem vagyok én rossz ember, csak a körülmények hatására kénytelen az ember felvenni bizonyos negatív tulajdonságokat is, hogy ne "lógjon ki a sorból", hogy kicsit átlagember is lehessek.
A kép alsó része a Paradicsom. Itt érzem magam jól - a gyökereknél. A gyökér egy szemből ered, ami az egyiptomi (vagy szabadkőműves?) mindent látó szemekhez hasonlatos. Azt jelenti, hogy képes vagyok a felszín alatt meglátni a valót. Azaz vagyok olyan nagyképű, hogy ezt hiszem magamról.
A "Paradicsom" több részből áll. Van egy belső, intim zóna - ez melegebb színekkel van festve és van egy klasszikus kertes- zöld - rész, ami inkább a nyugalmat, háborítatlan természetet (természetességet) szimbolizálja. Ezeknek megannyi metszete, találkozási pontja is ismeretes- látható. Ezek formája - ellentétben a "kinti" világgal - lekerekített, kör formák, ami lágyságot, nyugalmat, harmóniát szimbolizálja.
A kert(em) védőfallal van körülvéve. Ezek a hideg háromszögek hivatottak megvédeni engem a külső sivárságtól (ha úgy tetszik: Mónika Show és társaitól).
Színtanilag a klasszikus, jól bevált "sablonnal" dolgoztam: A sötét-világos kontrasztot alkalmatam a maga szimbolikus értelemzésével.
Cím: Kert
Technika: akril, vászon
Méret: 100×70
Készült: 2010. február
