Még októberben kaptam egy felkérést a Szikra Galériától egy önálló kiállítás megrendezésére. Természetesen nagyon örülök minden felkérésnek, de ennek különösen, hiszen egy gyönyörű és méltó környezet és terepe ez a helyi képzőművészetnek.
Azon kezdtem el gondolkodni, hogy vajon van-e kellő mennyiségű anyagom arra, hogy eleget tudjak tenni a megkeresésnek. Aki ismer, az biztos furcsállja ezt a gondolatot, hiszen valóban több szekrény roskadozik itthon a képektől. Nekem viszont ezek nem tűnnek egységes, vállalható, egyben kirakható munkáknak.
A "Korsós lány" sorozatom tűnt leginkább "kész"nek első válogatásra. Kicsit jobban megkotorva a felszínt azonban be kellett látnom, hogy az anyag még így önmagában kevés lesz és pláne nem egységes.
Az elmúlt hónapokban ennek a sorozatnak a kiterjesztését tűztem ki célul. Igyekszem új- és egységes anyaggal jelentkezni, ezért az a koncepcióm, hogy a régebbi munkáim közül talán nem is fogok választani erre a kiállításra.
Az új irány egy karcosabb, street-art-al kokettáló fúzió lesz. Ez azt jelenti, hogy sablonokat gyártottam különböző méretekben a főhősről és különböző szituációkba fogom helyezni.
Ahogy gyűlik az anyag, rá kell jönnöm, hogy igazából tükröt tartok magam elé és a Korsós lány segítségével a saját - főként pillanatnyi lelkiállapotomat tudom megmutatni. Ez más számára teljesen egyértelműnek tűnhet - hiszen erről szól a képzőművészet - de ilyen erősen ezt még sosem éreztem, mint ennél az anyagnál. (Most egy-az egyben megy az azonosulás, korábban viszont a Korsós lány számomra Jászberényt- és a várossal való viszonyomat jelentette.)
Tervezem, hogy folyamatosan bemutatom ezeket a képeket - akár még a valós kiállítás előtt - de elsőre a legfrissebbet, az alig pár órás "Eső" című képet prezentálom.
A kép egésze nagyon hideg és sötét.
A kép előterében fekete sziluettként, "lyukasan" jelenik meg a főszereplő. Kissé szellem szerű, ahogy átlátszik mögötte a táj. Azt is mondhatnám, hogy árnyéka önmagának.
Látszik, hogy hosszú utat tett meg idáig. Elfáradt és nem tudja, merre és hogyan tovább.
A képet függőlegesen tagoltam. Egyrészt a figura is ezt hangsúlyozza, másrészt az "esőcseppek" is, amik végigfolynak előttünk, kissé eltakarva ezzel a szereplőt. A cseppek rácsot is képeznek, bezárják a "Korsós lányt". Nem engedik kilépni a képből. A fáradtság, csüggedés ennek is betudható.
Egy pár hét elteltével kicsit módosítottam a képen. A lefújt, fekete formára repedéseket festettem. Kissé fellazítotva ezzel a teljes feketeséget. Kissé áttetszőbb lett.
Méret: 30×20
Technika: akril
Hordozó: vászon
Dátum: 2015.
