Kertes képem volt már régebben is. Sőt; ez a helyszín is került már megfestésre korábban is. Most inkább a hangulat a fontos, amit a kép közvetít.
Miért félremagyarázat a poszt címe?
Egy képzőművészeti alkotásban az a szép, hogy mást látok én és mást a néző. Na jó, nem csak egy képzőművészeti alkotásban, hanem bármilyen művészeti alkotásban is. Amit olvasok, az átszűrődik rajtam valahogy és ami nekem fontos belőle, az leülepszik. Ahány ember, annyi féle módon.
Ezért is lett a posz címe az, ami. Valamit mesélek a képről, de az csak az igazség egy szelete lehet, semmi több.
A képen egy folyó kanyarulat látható, amelyek partján ágas-bogas fák nőnek. Többnyire a sötétben (ismeretlenben). A vízbe is bedőlt már egy kiszáradt fa, ami olyan, mint egy markoló csontkéz. Ettől lesz egy kis rossz érzése is az embernek. Kicsit olyan, mint egy horror film. Megnézed, mert vonz a sötét, de tudod, hogy félni fogsz tőle éjszaka.
Ezt a misztikusságot szerettem volna érzékeltetni a képen.
Látható még egy vízből kiálló csutak is, amin valami féle vésetek vannak. Olyanok, mintha ragyognának. Buborékok szállnak fől belőle. Mintha valami "varázslat" készülne/történne.
Az egyik buborék a fölötte elrepülő tükörszárnyú lepke mintájává - egy szemmé - válik. Ennek csak úgy van itt szerepe, mint érzékszerv. Emiatt is vannak nagy csápjai is a lepkének. Az érzékelés szimbóluma ő. Sokféle elemmel ki is emeltem őt.
- A lepke a legnagyobb
- A lepke világos (a háttér sötét és így kontrasztot képeznek.)
- A lepke a kép közepén van.
Tehát a lepkém egy érzékeny érzékelő, aki kapcsolatban van a kert "lakóival".
A pillangó olyan, mintha egy kapu alatt repülne be. Ez nem egy materiális vaskapu, inkább egy olyan szivárványféle kapunak látszik. Ez arra utal, hogy ő egy másik dimenzióból érkezik erre a helyre.
A kertben helye van egy kis emberke szerű lénynek is. Ő a kidőlt fán ücsörög és vár. Simogatja a mohát. :)
Felülről a fény csorog rá - de egy kicsit olyan is, mintha ez által a lepke szólna hozzá a maga különös módján.
Ő sötét, és a háttér is az. Nem akartam, hogy konkuráljon a lepkével, hiszen most ő ennek a történetnek csak kiegészítő szereplője.
A vízből kiálló rönk, a lepke és a várakozó ember háromszöget alkot. Nem pont vízszintesen áll, inkább kicsit meg van döntve, emiatt lesz egykis dinamikája is a képnek - de nem feltétlenül a "sebesség" miatt, inkább a történések miatt.
Igyekeztem aranymetszésbe is elhelyezni a három fő figurát, ami harmóniát kölcsönöz a képnek.
Van még egy nehezebben kihámozható rétege is a képnek. A jobb felső sarokból induló fény csorgások a keresztre feszített Jézus alakját juttatják eszünkbe. Ő az emberi bűnök miatt halt meg. A bűnök bocsánatáért...
