A karantén alatt nagyon sokat jártunk ki a családdal Újerdőre. Ez egy már-már kisebb falunak mondható, két sor házból álló település Jászberénytől pár kilóméterre. Sok gazdaság épült ki ide. Annak idején az Állami Gazdaság is itt székelt.
A környék csodaszép. Néha olyan érzése támad az embernek, mintha a Mátrában sétálna...csak épp nincsenek akkora szintkülönbségek. Hol akácos, hol fenyvesek közt sétálgathat az ember. Na és persze növénytermesztésre alkalmas földek mindenfelé.
A mi családunk is sokat sétál ezeken az utakon. Elsősorban ennek egészségügyi okai vannak, na meg fotótémának sem utolsó. Régi tervem, hogy szarvasokat, őzeket fotózhassak közelről. Ez a tervem azóta már valóra is vált.
Az itt bemutatott fotó is egy ilyen séta alatt készült. Az egyetlen műút mellett hangulatos fasor előtt kerekeztek az "egészségügyi túristák".
Nagyon tetszett az ég színe, a fák "feketéje" és a sorban haladó bringások. Volt valami kísérteties ebben a fényben. Talán nem is a kísérteties a legjobb szó rá. Inkább olyan valószínűtlen hatása volt. Pedig végtelen egyszerű ez a történet. Készült ezen a sétán sok jó fotó. Állatokról is, a családról is. Valamiért ezt tartottam a legérdekesebbnek.
Mikor eldöntöttem, hogy ebből fogok készíteni egy képet, nagyon csalódott lettem, mikor nem találtam megfelelő képarányú vásznat. "Csak" ezt a négyzet alakút. Nem volt mit tenni, erre kellett festenem. Persze ez egy kicsit átrendezte az elképzeléseimet. Ez a vízszintes, monoton mozgás kimaradt így a képből. Nem tudom, hogy baj-e... Azt tudom, hogy másabb lett, mint amit ott láttam. Nagyon nem zavar, mert ez az esetek többségében így szokott lenni. A kép "magát festi".
A festés folyamata több hétig tartott. Na nem úgy, hogy heteken keresztül festettem egy ilyen kis vásznat. Nem vagyok én olyan! Első fázisban felhordtam azt a kéket, amit szerettem volna viszontlátni a végén. Széles, nagy ecsetvonásokkal. Itt meg is álltam. Két hétig néztem minden nap a kék csíkos felületet. Nemtudtam, mitévő legyek. Egyik reggel azonban korábban keltem, mint máskor és így nyertem két szabad órát. Ekkor aztán kicsit megváltoztattam a kék csíkok struktúráját. Igazából ezzel foglalkoztam a legtöbbet. A fék felfestése már csak percek voltak. Ezt csak gyorsan és lendületesen lehet. A kerékpárosokkal is gyorsan megvoltam, bár az elején bizonytalankodtam ezek méretét tekintve. Amint megvolt az első teste, onnan már ez is ment gyorsan. Egy pillanatra megálltam az első bicajos után, hogy hányan legyenek. Ha az eredeti képarányú vásznat kaptam volna meg, akkor biztos hárman lettek volna. Lehet, hogy még többen. Így, négyzet alakban viszont nem kívánta a kép ezt az "elhúzást". Megfogalmazódott bennem az is, hogy milyen "romantikus" is lehet ezáltal, hogy ketten haladnak az úton. Ráadásul jobbra, a kéből kifelé a "pozitív irányba". Festés közben akartam, hogy a képnek jó hangulata legyen a végére.
Végül az előtér színével zártam a munkát. Itt is kicsit megilletődtem, mert nem szerettem volna, hogy annyira kékesfehér legyen, mint a fotón. Volt egy ilyen változat is, de aztán kicsit átkentem egy leheletnyi sárgával. Ettől lett egy kicsit üdébb, nem az a nyirkos-nedves hangulat. Mint ahogy két hete még fogcsattogtató hideg volt, a kép befejezésekor már látszódott a tél vége. Kerekezünk ki a télből és a rosszból. Ahogy fentebb is említettem, szerettem volna, ha egy kicsit lelkesítőleg hatna a kép. Most így utólag azt is belelátom, mintha a rácsok előtt hajtanának el. Ez a karanténra is utalhat. Persze ezt csak most találtam ki hozzá, nem így ültem le festeni, de abszolút hozza azt a gondolatiságot, amit érzek/éreztem ezzel a témával kapcsolatban. Nekem Újerdő egy menekülési út a vírusos őrületből.
Mikor már azt hittem, hogy kész vagyok, éreztem, hogy ez önmagában még nem feltétlenül elég. "Szoktam" még beletenni valami pluszt, ami kicsit elviszi a realizmustól az embert.
Ekkor kezdtem el a jobb szélen a madarat festeni. Szerintem még nincs is teljesen kész. De nagyon finom színben akarom. Alig feltűnően, hogy háttérben maradjon. A madár szintén a szabadség szimbóluma. Vele lesz teljes a mondanivaló.
Két nappal a fenti sorok után valóban újra elővettem a képet és a madarakat is kicsit részleteztem. na nem szájbarágósan, csak éppen jelzés szerűen. Véglegessé vált az eddig is "belegondolt" mondanivaló: Menekülés a szabadságba. Pont ezt jelenti ma nekem az újerdei tanya. Erre a szabadságra a "korlátozó intézkedések" okán van nagy szükségem. Itt végre szabadon mozoghatok.
A kép mérete: 40×40 cm
Technika: akril
Hordozó: vászon
Készült: 2021. február
