A 2008-as Art Campon festettem a képet. Akkoriban pont Jászberény eredetét kutattam, sok könyvet elolvastam a témában és összegyűjtöttem régi képeslapokat, amelyekből rekonstruálni tudtam a város régi arculatát.
Ennek az arculatnak egy érdekes darabja a jászberényi vasútállomás. Miért pont ez érdekelt akkor és ott? Az Art Camp egy olyan nemzetközi művésztábor, ahol neves művészek érkeznek a városba, bár ennek túl nagy hírverést nem csapnak. Sokan jönnek vonattal is. Ilyen módon úgy érzem, hogy a vasútállomás a települések egyik kapuja. Az első kép, amit meglát az utazó a városból, az az állomás.
Ahogy ezt a képet megtaláltam két dolog jutott eszembe:
1. Az épület, a küllem alapvetően semmit nem modernizálódott
2. Az épület jelen állapota olyan, mintha azóta nem történt volna még csak egy tatarozás sem.
A konklúzióm ismét az volt, hogy talán szebb és kívánatosabb lehetett ez a "kapu" jó 70 évvel ezelőtt.
Nagyon zavar, hogy a közvetlen lakóterületem ilyen elhanyagolt, ilyen igénytelen. Nem tudom, ki ezért a felelős, van-e ezért felelős. Egyszer, pár éve pedzegettem ezt a témát egy fórumon, ahol azt a választ kaptam, hogy ez a terület a MÁV-é, és a város nem avatkozhat be. Nem is tudja helyreállítani a jelenlegi helyzetet
. Így hát marad a szomorú helyzet: egy lepukkant, igénytelen várót látnak a városunkba utazók.
Kerestem is gyorsan a neten egy képet, hogy lássátok: tényleg semmi változás.
A képnek úgy áltam neki, hogy festek egy - a sorozatomba illő képet az állomásról.
Elkezdtem, de már fél óra elteltével éreztem, hogy rossz úton járok. Nem készítehetek naturalista képet; minden sejtem tiltakozott ellene. Ráadásul egy olyan közegben voltam - Munkácsy díjas festők gyűrűjében, hogy ezt már csak miattuk sem tehettem meg. Így váltottam.
Az épület színe volt meg először. Ezt bontottam ki a képen. A hátteret beborítja a füst, bele-bele kap a sziluettes vonatba is.
A vonat színét a háttér komplementereként határoznám meg. Használtam a vonalperspektívát is, így teremtve térbeliséget.
A vízszintes vonalakkal a mozgást, a sebességet kívántam kifejezni.
A vonat vízszintesen ketté osztja a képet. Felül minden oldott, lírai, ezzel szemben alul határozottabb, mértanibb elemeket használtam utalva ezzel az anyagi és a szellemi világra.
Munkám elkészítéséhe nagy segítséget nyújtottak a táborban dolgozó mesterek, de legtöbbet Elekes Károlynak köszönhetek. AzArt-Camp zárásaként a képeket Kékzöld címmel a jászberényi Jászkürt Fogadóban lehetett megtekinteni 2008. szeptemberében.
Cím: Berényi állomás
Technika: olaj, vászon
Méret: 50×70
Készült: 2008. augusztus
