"Kellemes Ünnepeket!" - szoktuk mondani szeretteinknek és fűnek-fának ilyenkor szent karácsony közeledtével. Kedves szokás...
Tavaly ennek hatására készítettem egy "kedves" kis üdvözlő lapot (ami nem is olyan kicsi: 50×70-es), ami az ünnepeinkről szól és persze arról, ami mögötte van.
Sosem volt aktuálisabb rám nézve ez a kis kollázs, mint idén. Sajnos.
Számtalan helyen elhangzik, hogy a karácsony nem arról kell(ene), hogy szóljon, hogy ki tud nagyobb ajándékot venni a másiknak. Ezzel mélységesen egyet értek. Az emberek a pénztárcájukat nem kímélve, gyakran azon túlmutatva igyekeznek túlköltekezni a másikat. Mintha ezzel tudnák leginkább kifejezni szeretetüket. Valóban csak így lehet? A XXI. század betegsége ez. (?)
Eddig minden éveben szépen ki tudtam spórolni mindenkinek egy tisztességes karácsonyi ajándékot. Így vagy úgy, de minden a terveknek megfelelően alakult. Idén azonban olyan szintre kúsztak fel a csekkek, amelyből már képtelenség volt spórolni. Idén sajnos mindenkiek kevesebb jut... Ettől persze még inkább kénytelen leszek bizonygatni, hogy a karácsonynak nem a bevásárlásról kell szólnia... Szánalmas...
A kép alapját a tavaly év végén összegyűjtött számtalan blokk adja. Ezeket minden boltban "adják", bár az emberek 99%-ának haszontalan szemét. Ezeket ragasztottam fel egy kartonra és rajzoltam fel rá egy sablont (!). Nem véletlen.
Sablonosak vagyunk; mindannyian ugyan azt mondjuk ilyenkor, mindannyian sablonos köszöntőket harsogunk, sablonos sms-eket küldünk (tovább) és sablonos képeslapokkal bombázzuk ismerőseinket. Emiatt választottam ezt a dekorációs sablont én is az angyalkámnak. Ezen kívül sablon dekordobozokat is tettem alá... biztos, ami biztos. Mindenkinek értenie kell a karácsony üzenetét...
Valahol olyan, mintha már az angyalkákat, a vallást magát is megvehetnénk, ha van elég pénzünk. Meg is vesszük. Hány és hány angyalka lebeg "díszként" felakasztva ide-oda a lakásban?! Még nálunk is van belőle egy pár. (Bár én nem tartom túl etikusnak "felakasztani egy angyalkát"...)
Egyszerű fekete tussal rajzoltam. Így rivalizál a kiüresedett forma a fekete számokkal, betűkkel, amelyek a háttérben adják meg a kép folthatását. Néha belezavarodik a szem az itt-ott feltűnő fekete vonalakba. Mi a fő téma akkor?
Ettől függetlenül tervezem, hogy talán majd később készítek egy hasonló képet színessel is. A mai kor embere már ehhez szokott. Szeretném megmutatni, mennyire giccsesek is vagyunk. Hátha úgy érthetőbb lesz!
