Mit ne mondjak, nagyon élvezem a Víztorony adta lehetőségeket. Nagyon tetszik, hogy kialakult egy stílus, amit az emberek a toronyhoz kötnek. Nagyon tetszik, hogy mindez köthető akár hozzám is.
Tegnap megtaláltam az "eredeti" Hamza skiccet, amiről annó lemásoltam a tornyon lévő figurákat. Rájöttem, hogy annyira nem is hasonlítanak a figuráim az övére. Ez valahol mélyen megnyugtat. :)
Lehet, hogy ráléptem a saját utamra? Ráléptem akkor is, ha ebben Hamza bácsi segített? Jó volna, ha így lenne.
Persze ez a stílus elkényelmesít. Bármit meg lehet valósítanom, szabadon. Nem okoz kézbéli nehézséget, hiszen ez a stílus nem erről szól.
A főiskola elvégzése óta mindig azzal hergelem magam, hogy nem kellene már "fitogtatnom" a rajzbéli tudásom és végre csinálhatom a magam dolgaim.
Persze ez így is van, de újra- és újra előjön belőlem a kétely. Meg tudom csinálni? Még mindig meg tudnám csinálni? Ezeket most nem is ide kellene írnom, de pont benne vagyok egy ilyen "kételyes" munkában és muszáj még frissen leírnom.
Ez a kép viszont nem a bizonygatásról szól. Ez a kép a nyugalomról, az önigazolásomról és a lazaságról szól. Ez az igazi saját munkám. Nem nehéz ilyet csinálni technikailag. Ezért is szeretem. Nem azzal vagyok munka közben elfoglalva, hogy ugyan pontos lesz-e a figurám, vajon dőlnek-e a vonalak... az más képre tartozik.
Igazából két egyforma méretű képet készítettem egymás után, vagy ha úgy tetszik, egyszerre. Palkó Tibi keresett meg, hogy fel kellene ajánlani a város gyűjteményébe két képet. Az egyik egy régi munkám volt, de szerettem volna valami frisset is adni. Kapóra jött a Víztorony ügye. Azon a képen egy film forgató stáb volt. A helyi tv stáb ebben a stílusban megfestve. Olyan lazán jött belőlem, hogy azonnal neki álltam egy újabb képnek is.
Van a kép alatt egy - a kislányom által festett domb és talán tulipán is, amit a nyári alkotótáborban festett, de aztán nem fejezte be, mert nem tetszett neki... úgy meg nem hagyhattam, így ennek a tetejére került az én munkám. Miért mondtam ezt el? Mert elég feltűnő, hogy van, ahol vastagabb a festékréteg. Az az ő keze nyoma. Nekem külön tetszik, hogy ilyen alapra dolgozhattam.
A kép színei meleg föld színek.Itt-ott világít ki egy-egy kis felület. Ezek a kis felületek fogják össze a három figurát.A három figura - talán felismerhető egy kisbaba,akit az anyukája táplál még és az apuka, aki összefogja a a családot.
A képen elég sok az utalás a gyermek létrejöttére. Gyakorlatilag egy évet ölel fel a kép. Egészen a megtermékenyítéstől a szoptatás koráig. Nagyon bensőséges, intim hangulatot szerettem volna ábrázolni.
Cím: Családi idill
Technika: akril, farostlemezen
Méret: 30×21
Készült: 2012.
