Kép-let(t)

Kezdem élvezni a festmény-magyarázatokat. Azt tervezem, hogy körbejárom az elmúlt hónapok (évek?) termését.
Talán annyi haszna lesz e partizánakciónak, hogy remélhetőleg azok is megértik majd a képeimet (és másokét is), akik elsőre legyintenek, hogy ezek csak valami absztrakt agymenések.
Volt tegnap egy olyan élményem, hogy feltöltöttem azt a képet a facebook-ra, amelyet pár napja úgy mutattam be, mint egy lejárt lemezt, mint egy képet, ami felett igazából eljárt az idő, egy lerágott csont: fal, ajtó, bokor... semmi más. Semmiképp sem szántam elvontnak, vagy érthetetlennek. Aztán jött egy jóhiszeműnek szánt komment egy volt csoport társamtól - aki tán a fősulin legjobban is rajzolt - hogy "kezdek átmenni elvontba, de legalább festek". Én meg csak meresztgettem a szemem, hogy miért lehet azt mondani egy ilyen képre, hogy "elvont"? Mi az, hogy elvont? Mit jelent ez a szó? Komolyan nem értem; ha már egy szerintem naturális téma, naturális feldolgozásban is az...
"De legalább festek"... Na ja... még ha "elvont" is. Ezt jól megkaptam - burkoltan. Tanulok az esetből! Utálom ezt a szót, hogy "elvont". Ez alapjáraton egy nagyon pozitív szó, de a jelen köztudatában az elvont az valami érthetetlen, zagyvaságot jelent. Magyarul: Szart!

Ide persze jobban merem a "szarjaimat" felpakolászni. Tényleg csak a hardcore (és talán (meg)értő) blog olvasók vetemednek ennek az olvasására. Ettől függetlenül valóban meg van bennem az az exchibicionizmus, hogy meg akarom mutatni a váliágnak, hogy miket is "csinálok" - ezáltal kicsit magamat is.

Azon persze el lehet gondolkodni, hogy ez az exchibicionizmus jó dolog-e, hasznos-e a társadalomnak, vagy csak épp annyira, mint amennyire Fekete Pákó. Elvégre ő is mutogatja a "tehetségét", pont, mint én, bár nem feltétlenül kellene neki.

Tavaly augusztusban rendezte meg Palkó Tibor Munkácsy-díjas festőművész Jászberényben a XIX. Art-Camp művészeti szimpóziumot. Minden évben kitalál egy témát, amely bizonyos szabadságot engedve a meghívott művészeket új művek alkotására ösztönzi. Idén ez a téma a "Jász Szent" volt, ami a Hamza Múzeum készülő könyvének (a Szobrok a Jászságban) ihletésére jött létre, és amely az idáig elkészült fotók alapján konstruálódott. Egy előadást tartottunk Besenyi Vendel helytörténésszel a témában, majd ki-ki meglátogathatta azt a keresztet-szakrális emléket, amely leginkább felkeltette az érdeklődését.

Tavaly nyáron a fotózáson kívül sok másra nem volt időm. Az ebből az anyagból létrejövő kiállításon is csak egy fotósorozattal jelentkeztem, de a téma túlontúl a szívem csücske, így nem hagyhattam annyiban a dolgot. Kellett, hogy érlelődjön az a kép, ami végül megszületett idén januárban:

Ha igazat kellene mondanom (és mindig azt kell), akkor be kell vallanom, hogy a kép plágium. A festmény alapja egy félresikerült nyomtatvány. A témában fotóztattam a diákokat már három éve is. Ezt a keresztet, a Szlifka keresztet - Rácz Enikő fényképezte Jászfelsőszentgyörgy határában. Én egy kicsit átszerkesztettem photoshoppal és az iskola tintasugaras nyomtatóján nyomtattam ki - hibásan. Lepergett a lapról a festék fele. Nekem így jobban is tetszett, mint az eredeti, ezért megtartottam, várva a megfelelő pillanatra, hogy újra elővegyem és dolgozzak kicsit rajta.

A munkafázis első része azt volt, hogy a keresztetkitakarva ragasztószalaggal festettem meg a hátteret, majd a hátteret kitakarva dolgoztam a kereszten. Így hoztam létre kicsit jobban túlozva ezt a már a fotón is létező fény-árnyék kontrasztot.

A figura sematizálása is célom volt. Egy fotó-festmény fúziót akartam létrahozni úgy, hogy egyik se konkuráljon a másikkal. A fotós elemek maradjanak meg fotós elemként, a festmény része viszont ne mutasson fotós elemeket. Így nem is kívántam a figura alakját naturálisan megdolgozni. Ezzel azt is elmondtam, hogy a Krisztus ábrázolások általában sematikusak, elég hasonlatosak egymáshoz (bár külön érdekesség lehetne egy Krisztus-összehasonlító elemzés sorozat... majd egyszer....), másrészt nem célszerű "saját Krisztust" teremtenem sem, hiszen az a vallás megcsúfolása a kép mágikus szemléletének értelmében. (Isten teremtette-e az embert, vagy az ember teremtette Istent?) Azt gondolom, hogy ennek a képnek a boncolgatása igen messzire elvisz bennünket, ezért megállok itt a kapuban. Mindenki gondolhat e felől, amit akar!

A félreértések elkerülése végett még egy gondolatot írnék az esztétikai vonalról. Nem gondolom, hogy egy keresztrefeszített Krisztus szép látvány. Szerintetek pl. Grünewald szépnek szánta az Isenheimi oltár Krisztusát? Kitennétek a nappaliba, vagy az ebédlőbe? Nekem sem a szépség volt a kulcs... Bár színben szerintem harmonikus.

Cím: Corpus
Technika: print, akril, papír
Méret: A/4
Készült: 2010. január

A mai festmény-bemutató a bevásárlás köré szerveződik. Az "ihletet" az adta, hogy iszonyú sok nyugta halmozódott fel a téli szünetben, sőt; az után is.

Első körben felragasztottam őket egy nagy, 50×70-es lapra, majd úgy hagytam hetekre. Gondolkodtam, mit is lehetne kezdeni egy nagy felületnyi nyugtával. A karácsony elég intenzív élmény mindannyiunk számára és amikor készült a kép, pont mindenki erről beszélt. Na meg arról, hogy nem az számít, mennyiért vásároltad a karácsonyi ajándékod, hanem, hogy milyen jó érzés adni. Ez a szép gondolat és a vele ellentétben meghúzódó valóság fúziójaként egyszerű tussal egy sablonból másoltam le a mintát. A felirat is ilyen dzsúzos, nyálas ömlengés, ami ilyenkor kötelező. Ennek ellenpólusaként a hideg számjegyek úgy gondolom, kellő lórúgást ad a léleknek. Ehhez kapcsolódva használtam kizárólag a fekete-fehér megoldást; így is a kontrasztot akartam érvényre juttatni. Tehát ezért nincs benne szürkeskála.Mindezzel együtt nem gondolom, hogy a fenti munkám lenyűgöző lenne, vagy hogy a maximum, amit ebben a témában nyújtani lehet. Emiatt megpróbálkoztam a másik véglettel is - olyan képet is akartam készíteni, amely ellentétben a fenti grafikus, minimál, plakátszerű megoldástól festői, színes és szöveg nélküli. Az 50×70-es lapra felragasztott januári-februári számlákat lealapoztam átlátszó alapozóval, majd erre mentem először egy vékony lazúr akril réteggel. A kép bal oldalán a rétegeket megvastagítottam, így ott nem látszik át. Kompozíciója nyitott, így egy végeláthatatlan boltban (plázában, bevásárlóközpontban) érezhetjük magunkat. Áruk tömkelege... olyan sok, hogy egyet-egyet már ki sem emelhetünk. A kosár is tele van. Pont, mint a hócipő! :)

Alapvetően nem szeretem a tájképeket, csendéleteket. Nem nézni nem, hanem inkább úgy fogalmaznék, hogy nem érzem igazán nagy volumennek, ha valaki szimplán lefest egy házat. Emiatt nem is festettem még ilyet (tán csak egyet-kettőt vagy hét évvel ezelőtt), csak arcom volt, hogy ez nem nagy kaland. Nem érdekel a téma különösképp. Van előttem olyan példa, akik állandóan ezt a két dolgot ismételgetik és már nem nyújt újat számomra.

Aztán a sok elvontkodás után idén januárban úgy éreztem, hogy valami hiányzik. Nem tudok továbblépni, ha nem megyek kicsit vissza a gyökerekhez. Témám volt is; két éve fényképeztem két izgalmas házat:

A Pipacs utca hetet a színe miatt választottam. Nem gyakran lát az ember mélypirosra festett házat. Ráadásul az ajtók és ablakok sötétzöldre vannak festve - tehát komplementerek, ami még vonzóbbá teszi az épületet festő szemmel. Tavasszal nagyfejű, átlátszó virágok (nem tudom a fajtáját) vannak a ház előtt, ami még tovább árnyalja a képet.

 A másik érdekes ház, vagy inkább kerítés itt van nálunk, az Álmos utcában. Egy világos-türkiz kerítés, ami majd-kidől tavasszal a mögötte lévő sok-sok virágtól, most télen szimplán csak repedezett. Érdekesen tagolódik a fal. A világos sávot megbontja egy mélypiros ajtó, majd fehér fallal folytatódik tovább. Mindez télen, erősen deres időben. A kerítés/fal előtt sárga díszfüvek hajlonganak, vagy inkább görnyednek a dér alatt. Ettől féltem legjobban. Ezt, a "dzsumbujt" a legnehezebb festeni. Momentán most elégedett vagyok a végeredménnyel, de persze a végső szót az idő fogja kimondani felette.

Mindkét téma azért kedves nekem, mert naponta látom mindkettőt. A Pipacs utcán majd' minden reggel keresztülmegyek, mikor dolgozni megyek; az Álmos utcai ház pedig majdnem szomszéd; a játszótérre menet megyünk el mellette elég gyakran.

Megtesszük az első konkrét lépést a víztorony irányába. Egy fél óra múlva megközelítjük, lemérjük, terveket kovácsolunk és hazamegyünk.

Lelkesedésből már ki is nyomtattam a tervrajz egy lapját, amit viszek is és teleírok adatokkal. Kíváncsi leszek, mekkora ez a monstrum dög valójában. Meg, hogy milyen állapotban van.

Most értem vissza...

Azt kell hogy mondjam, hogy a gallér alatti rész egész jó állapotban van attól függetlenül, hogy agyon van fújkálva, firkálva. Azt már ne is mondjam, hogy mikkel... A kedvencem a következő felirat: "Marinka egy rozmár..." :)

Megmértük a felületet... Ez olyan 150 négyzetméter körül lesz. 4,3 méter magas és 35 méter hosszú. Nem kis feladat; azt hiszem majd még kell hozzá embereket toboroznunk...szakmunkára.

A tervet mi, mint Hamza Studio szeretnénk elkészíteni és persze a kivitelezést is jórészt. Már írtam arról korábban, milyen témák jöhetnek szóba. Röviden annyi, hogy a "kiállítást" SPIRITusz címmel rendeznénk, amibe aztán jó sok minden belefér.

Mivel víztoronyról van szó, kihagyhatatlan lesz a VÍZ, mint őselem szerepe. Hozzátenném még, hogy mind a torony formája, mind az őt körül ölelő Zagyva folyó kör alakú, vagyis inkább íveltnek mondanám. Az organikus motívumok szerintem meg kell, hogy jelenjenek rajta. Ehhez hozzátenném, hogy minden évebn ezen a szigeten zajlik a Csángó Fesztivál, amely az ország tán legnívósabb népművészeti fesztiválja. Ezt sem kéne figyelmen kívül hagyni.
És van még egy, amit a helyszínen éreztünk át: A torony egy kommunikációs felület. Emberek üzengetnek, kommunikálnak rajta. Valahogy ezt az üzenet motívumot is jó lenne benne hagyni.
Kíváncsi leszek, hogy meddig lesz a munkánk "szűz", azaz mikor kerülnek rá az első graffittik. Valahogy jó lenne ezt is belekalkulálni. Lehet, hogy ki kellene hagyni neki helyeket - szövegbuborékokat, vagy eleve olyanra kell tervezni, hogy az embermagasság feletti részek legyenek hangsúlyosak. (Mert azt nem érik el.)

Régi terve a városnak, hogy a víztorony galléros részét kiadja egy vállalkozásnak; éttermet szeretne benne nyitni. A beruházás 100 millió forint körül mozog... nem csoda, hogy eddig nem mozdult rá senki.
Pedig hamarosan sok minden meg fog változni. A város főépítésze kis fahidat tervez a Zagyva fölé, egyenesen a toronyhoz. A városi kerékpár út is a torony előtt haladna át és hamarosan több parkoló is nyílik körülötte...

Tegnap már nem tudtam itthon a fenekemen ülni az egymást követő négy lyukasórámban és bekopogtattam a Polgármesteri Hivatal építésügyi osztályára (ha van ilyen).

A Hamza Studio 2010 évi programjához kértem javaslatokat. Tervünk az, hogy egy köztéri falat festünk meg egy adott témában. Önkormányzati falra volt szükségünk.
Meg is kaptuk a helyi víztorony személyében.

Már régi tervem volt, hogy jó lenne, ha megszépülne ez a többre hivatott épület. Most össze van firkálva, rugdosva a Margit-szigeten álló monstrum.
Régi terv, hogy oda éttermet rendeznek be. Végre civilizálódna a környezet, ha betenné a lábát oda egy vállalkozó.

Természetesen az egészet nem tudjuk kifesteni, mert hihetetlen méretekkel rendelkezik; valahol olvastam, hogy mikor készült - tán a 60-as évek végén (?) - akkor az ország három legnagyobb ilyen épületének egyike volt.

...és megkaptuk! A nyár folyamán, még mielőtt a nagy rendezvények elkezdődnek, be kellene fejezni, hogy a városba látogatók egy új látványosságként tekintsenek rá.

A tervezés hamarosan beindul. Már van is egy-két ötlet, amit így hevenyészve feldobtunk. Ha lesznek konkrétabb, kézzelfoghatóbb látványtervek, megosztom.

Hamarosan útra kelek és ellátogatok a jászberényi Művelődési Központ dísztermébe, ahol a Magyar Kultúra Napja eseményein belül kap díjat lelkes kis festő csoportunk, a Hamza Studio.

Többet nem tudok egyenlőre, de azért szépen kicsinoskodok, nehogy már a díszhuszárokat alúlmúljam! :)

Hogy miért is kaptuk? A csoport 10 éves. Évek óta kapunk ilyen-olyan támogatást a hivataltól, amivel sosem éltünk vissza. Nagyon pöpecül megrendezgettük a kiállításainkat. Az érdeklődést is igyekeztünk emelni, azt lehet mondani, hogy igen nagyszámú közönséget szoktunk évről-évre megmozgatni összességében.
Na meg hát, ha már "sok" pénzzel támogat az önkormányzat évenként, akkor már önigazolásként is jól jön, hogy mi kapjuk a díjat. :)

Nem is kell ezzel foglalkozni, inkább már azzal kell  törődnünk, hogy a díjjal járó (nem túl nagy) összeget mire fordítsuk. Nyáron tuti, hogy lesz egy nagyobb szabású tárlat - lehetőleg szabad téren - ami vélhetően széles tömegeket fog vonzani. Úgy kell megcsinálni, hogy sok embert vonzzon! :) Na meg, hogy ne kelljen elbontani az este végeztével; a "rombolás", az időjárás ne ártson a munkáknak. Ezt kell ma(jd) még átgondolnunk.

A csoportról bővebb infót kaphattok innen.

Azt hiszem MOST készültem el a legújabb festményemmel, a Szentkúti térrel.
A kép készítésének oka a pénz szerzés. Nem gyakran festek ilyet, de olyan kevés a pénz, hogy időnkét muszáj vagyok olyat is festeni, ami akár még tetszhet is valakinek.
Na persze nem kell aggódni, nem válok kommerszé...
Vannak lényeges, sarkallatos pontok, amikből nem engedek egy ilyen téma kapcsán sem. A képen - a fotón - az tetszett, hogy ebben az évszakban olyan kevés szinezetből áll a környezet. Minden olyan fehér és szürke. A kevés szinezet viszont rengeteg árnyalatból áll.

Én sem használtam hát túl sok színt, inkább a telítettségi fokozatokra mentem rá... A kommersz téma persze nyilván csak nekem kommersz. Azért tartom annak, mert egy konzervatív témáról van szó és a megvalósítás is inkább figurális, mint absztrakt. Néha kívánom az ilyet. Mikor sok absztraktot festek egymás után, szomjazom a natúrát:
Olyan Makay-s lett. Azaz makays lenne, ha olyan eszközökkel festettem volna, mint ő. De végig azt éreztem, hogy ő is valahogy így közelíthette meg a témáit. Úgy álltam hozzá, hogy most ilyen jó mancsogós-cuppogós festékes leszek! Nem is sajnáltam az anyagot, mindent beletúrtam.
A kompozíció szimmetrikus még úgy is, hogy a bal oldalon egy harang áll. Erre csak egy gyenge válasz van egy fa képében a jobb oldalon. A színek ilyen tél utó hangulatot hordoznak, de már itt-ott rózsaszín foltok is megjelennek. Előbb-utóbb csak jön a tavasz!

Másik oka a festmény születésének az volt, hogy a 2009 évi ART-Camp témája a Jász Szent volt. A kiállítás ugyan lezajlott, de maradt még bennem muníció erre a témára. Ebből a munícióból sütöttem el egyet most. Aztán, ha lesz még folytatása a tavalyi témának, hát én állok elébe...

Cím: Szentkúti tér
Technika: akril, vászon
Méret: 70×100
Dátum: 2010. január

Alakulóban egy szép együttműködés köztünk - berényi festők, és egy panzió (vagy már inkább szálloda) között.

A jászberényi Sólyom Panzió kibővítése mostanság fejeződik be, ami által hatalmas belső terek és nagy falfelületek alakultak ki. A belső építészük javasolta, hogy ne vásároljanak festményt a tulajdonosok, hanem rotálódjonak azok, így a környék festői is szóhoz juthatnak. Kialakítottak színpadot is, ezáltal a zenés megnyitónak is méltó helye lesz.

Most voltam "terepszemlén", merthogy a tulajok még nem igazán tudják, hogy is kellene mindezt elindítani. Ajánlottam nekik a galériasín megoldást, ami által nem kell falakat furkálni és szögelni minden egyes kiállítás kapcsán. Úgy néz ki működni fog a dolog és hamarosan az első kiállítás is megnyílhat. Aztán meg a többi. Remélhetőleg hamarosan az enyém is. Még úgy sem volt önálló, habár nem is nagyon van olyan teljes anyagom, ami okot adott volna erre.

Ma is belekezdtem egybe. A Szentkúti tér keresztjét és harangját festem. Ez egy télies, deres kép; most még elég vad állapotban. Kicsit makays, emiatt tetszik ebben az állapotában is. Azt tervezem, hogy nem is nagyon fogom részletezni. Mindig azzal rontom el. Legalábbis a saját szememben. Mások meg inkább azt mondják, hogy nem aprólékos amit festek... de magasról nem érdekel. :)

December 26-án nekiálltam egy újabb képnek. Ez is Hamza D. Ákos festményének másolata, vagy inkább feldolgozása. Ez pediglen a Római udvar című. Azon túl, hogy szerintem szuper jó kép, még lesz is olyan, aki örülni fog neki. :)
Íme az eredeti:

A képnek pont december 31-én értem először a végére. Igazából a kihívás "csak" abból állt, hogy tudok-e pont olyan színt keverni, mint az öreg Hamza. Jó, mentségemre legyen mondva, hogy egy kis, 10×15-ös fénykép alapján festettem. Azon nem is láttam olyan szépnek azt a zöld kis golyót, ami a kép előterében van. Zoli, a Hamza Múzeum igazgatója hívta fel ráa figyelmem, hogy ott valami nem stimmt. Aztán hazavittem és befejeztem úgy, amilyen a "valóságban". Azaz nem is hazavittem, hanem a suliban, a szertárban kentem fel a végső zöld pöttyömet. Remélem most már jó:
Cím: Római udvar
Technika: akril, vászon
Méret:
Dátum: 2009. december 31

A mai kép egy "remake", ha úgy tetszik. Vagy inkább egy utóérzés.
Tavaly a Hamza Múzeumban volt egy középiskolásoknak szóló rajzverseny, amelyen az űrt kellett a diákoknak bemutatniuk. Az első helyezett leány egy általam kevéssé ismert akvarell technikát hozott, ami azóta sem hagyott nyugodni. Festék foltokból állt, amelybe az alkotója bele látott ezt-azt, és ezeket a "belelátásokat erősítette meg további vonalakkal. Fantasztikus volt, lehetett belőle tanulni.

A munkái április óta motoszkálnak az agyamban, régóta készülök egy ilyesforma képre. Novemberben volt rá egy kis időm és elkezdtem dolgozni. Az elején nem tudtam, mi lesz belőle, fokozatosan bontakozott ki a mondanivaló, ahogy a foltok elnyerték alakjukat. Először csak a széleken babráltam, majd rájöttem, hogy ez nem járható út hosszú távon, mert felemészti az energiáimat. Egy hétig szöszmötöltem csak a "keretezéssel".
Már rég nem festettem le a lányomat sem, így már Ő is motoszkált az agyamban, hogy mi lenne, ha valahogy belevonnám a képbe. Már ki is rajzolódott előttem, mit akarok. Csak egy megfelelő fotó kellett hozzá. Amint kiválasztottam (és megtükröztem) a megfelelőt, már munkához is láttam. Viszonylag gyorsan ment. Szerintem hasonlít, de legalább is olyan, amilyet elképzeltem.
Mivel olyan csodálkozó, figyelmes arca van, adott volt, hogy a képben "figyeljen is valamit". Ez a valami egy mesehős, amelyről elalvás előtt meséltem neki aznap. Ő a híres Fótos Macska. Ő az, aki beoson a kertünkbe, és a kutyánk (Drazsé) vizét megkóstolja, de a kutya rendszerint megugatja őt és elmenekül. Hát őt figyeli a képen.
Ezzel a sztori megszületett!
(A Fótos - értsd: foltos - Macskát egy ceruzán lévő figuráról kölcsönöztem.)

A kép mérete: 50×70
A kép technikája: akvarell
Készült: 2009. november
 

Van egy egyesület Jászberényben, amely a képzőművészet ügyét hivatott előrevinni szűkebb hazánkban. Ez a Jászsági Képzőművészet-barátok Egyesülete, amely közel 100 taggal működik és amelynek alapító tagja vagyok.

Öt éve alakult a Hamza Múzeum szárnysegédjeként azért, hogy egyesületi közegében tudja támogatni a Jászsági Képtár létrejöttét. Azét a képtárét, aminek ügye minimum 8 éve, de leginkább 1993 óta húzódik.

Hamza D. Ákos festőművész, filmrendező, költő és szobrász élete utolsó éveit Jászberényben töltötte és szándéka szerint halála után alkotásai a Jászságra, Jászberény városára szállnak, ezzel megalapozva a Jászsági Képtár alapjait.
A terve részben már megvalósult, hiszen abban az épületben, ahol élt, most a Hamza Múzeum és Jász Galéria dolgozik, ám az az épület teljességgel alkalmatlan a képzőművészet bemutatására. Látogatók sem özönlik el az épületet annak a városközponttól való távolsága miatt.

Az Egyesület célja népszerűsíteni a jászsági festőket. A már nem élőket és a kortársakat is. Emiatt rendszeresen kiállításokat szervez egy olyan frekventált helyen álló épületbe, ahol a képtár végül helyet találhatna magának.
Sajnos a politika mindig önös érdekeinek veti alá a képtár kérdését is. Választások előtt hangzatosabbak az ígéretek, ám gyakorlati előrelépés mindeddig nem történt.

Az Egyesület ma tartotta tisztújító közgyűlését. Ennek érdekessége, hogy engem is jelöltek elnöknek, de kaptam jelölést elnökségi tagnak és alelnöknek is.

A jelölést is csak azért fogadtam el, mert számomra fontos és értékes emberek kerestek meg ezzel - bár gyakorlati esélyem nem volt, hiszen B. Jánosi Gyöngyi volt a másik jelölt, aki az egész egyesületet életre hívta és azóta is motorja annak. Támogatottsága a városban az egekben, így esélyem sem volt. Ezt jól tudtam, nem is gondoltam én ezt "komolyan".

Részt vettem a gyűlésen, szavaztam is, gratuláltam is és hazamentem. Így a legjobb! :)

Már megint túl okosok az okosok. Most olvastam az Indexen, hogy az Erkel színházat lebontják, mert úgy néz ki, mint egy szocreál palota és nem képes kielégíteni a XXI. századi igényeket.
Sok pénzünk van. Az egy pedánsan álló épület, konkrétan semmi baja. Ronda. Na de nem-e olcsóbb felújítani, mint a földdel egyenlővé tenni egy masszív, erre a célra kiképzett század eleji épületet? Még, ha ronda is... megszépülhet egy kreatív építész kezei alatt.

De még ezt is meg tudom valahol érteni. Annyira kreatív az építész, hogy újat álmodott. Okés. De van az épületben egy óriási Bernáth Aurél freskó is. Jelen álláspont szerint ezt most meg fogják semmisíteni. Uram Isten; ha már egy Bernáth Auréllel így (el)bánnak, akkor ezek más galádságra is képesek. Ez olyan, mint a képrombolás kora a kora-középkorban... Itt tartunk. Nekem mennyi sanszom lehet a túlélésre, ha a kor tán legnagyobb művészének freskóját már most halálra írélik??? Hanyatlás van kérem, hanyatlás... Ma már nem becsülik a Kossuth-díjas mester munkáját sem. Akkor mit becsülnek? Majd biztos lesz egy üvegpalota és pont...

Bernáthtól olvastam egy könyvet, A múzsa körül címűt. Érdekes könyv, a művészet késztetéséről, a "Múzsáról" szól. Arról, hogy miképp tud megszületni egy mű. Sokat tanultam belőle.

Vannak olyan hangok, akik Bernáthot komcsinak bélyegzik. Ebben a témában annyira nem vagyok otthon, biztos volt sok állami megrendelése is, de nekem ez nem bizonyíték erre. A munkái rendre magas színvonalúak és csak ez számít.

Mozgalmas ez a "pénteki pihenőnapom"... Pihenőnap, mert ezen a napon nincs órám. Na de ma egy előadást tartott a helyi "honismeret pápája", Besenyi Vendel a jászberényi TITben. Ez egy kis előadóterem. Úgy kellett projektort, laptopot szerválni, na meg közönséget is.

A Lehel Gimi és a mi Liska sulink kivezényelt diákjai alkották a közönséget. Jó alkalom ez az iskolából való "lógásra", hiszen az itt eltöltött két órát igazoltam a jelenlévőknek.

Az előadás magvát a most nyáron befotózott keresztek és szobrok alkották. Most csak Jászberényre és külterületére koncentrált az előadó, hiszen ez így is 74 objektumot jelentett. Mindről beszélni sem lehetett, na meg ezen felül vannak a temetők izgalmas síremlékei is.

Az előadást az előadó stílusa nagyban meghatározta. Vendel barátunk nem egy harsány, életvidám ember, viszont hihetetlen tárgyi tudása van. Konkrétan mindent tud a környék minden fűszáláról.
Volt alkalmam vele körbejárni a várost és vidékét és a maga csöndességében előadott "meséi" felejthetetlenek. Már-már azt a kérdést tettem fel magamnak, hogy miért is nem vagyunk mi főváros, ha ennyi érdekes/értékes ember fordult meg itt nálunk.

Aktualitása is van ennek a mai programnak. Egyrészt most van a Magyar Tudományos Akadémia által szervezett tudományos hét, másrészt meg egy romos keresztet újítattak és szenteltek újra a héten. A Szent Imre halmon (ami egy kunhalom) álló Borhi keresztet.
Az előadás képanyag azén nevemhez fűződik. Tán könyv is lesz belőle a közeljövőben.

Minden napra jut valami csepp nyalánkság. A mai napon ilyen a Berényi Műhely - Jászsági Alkotóközösség 20 éves születésnapja; azaz a XX. Őszi Tárlat. Magukról ezt írták:

A Berényi Műhely 1990-ben alakult a Jászságban élő képzőművészeteket kedvelő és művelő alkotókból.
Alapító tagjai voltak /1990 március 1-jén/  :   Velkeiné Pócz Ilona, Ördög Margit, Póczné Pintér Rozália, Nagyné Koncz Éva  -  Kiss László , Hajas Gyula, Horváth István  , valamint Buna Konstantin.
Az eltelt 20 év során sok-sok közös és egyéni kiállítás került a közönség elé városunkban és az ország számos településén – valamint határainkon túl Conselvében /Olaszország/ , Vechtában /Németország/ , Sedaliában /USA/.
Többen dolgoznak nyári alkotótelepeken is.
Munkájukat évről-évre érdeklődéssel fogadja  városunk közönsége.
Kiállításaik sorában megkülönböztetett szerepet tölt be   a Déryné Művelődési Központban évente megrendezésre kerülő Őszi Tárlat .

Nekem a művészeten túl azért is fontos ez, mert édesanyám a csoport vezetője. Azt gondolom, hogy igencsak ritka dolog az ebben a gyorsan változó világban, hogy egy tizenpárfős csoport azonos célokkal és azonos örömökért ringbeszáll immáron húsz éven keresztül töretlenül.
Na nem mondom, hogy minden alkotó csúcs és szuper és fantasztikus. Nem... nagyrészük nyugdíjas, önképzett festő. A szó szép értelmében amatőr festő. De ilyen kitartást kevés helyen tapasztalni. Vannak köztük képzett művészek is; ilyen az én jó anyám: Koncz Éva is. Remélem minden elfogultség nélkül kijelenthető, hogy a csoport színvonalán messze túljutott ő. A város tán minden jelentősebb vezetőjének, valamint majd' minden közintézménynek van tőle alkotása. Remélem örökre beírta magát a Jászság művészetébe.

Egy helyi vállalkozó felajánlott egy raklapnyi papírt a rajzórákhoz és ezekért cserébe kellett zsűriznem KILENCSZÁZÖTVEN gyerekrajzot. Az óvodától az alsó tagozatig. Rekord idő alatt: 4-6-ig ezt meg is oldottam. Érdekes tanulság, hogy egy jó ovónő kezében szárnyalnak ezek a kis ovisok. Aztán jön az első-második, ahol nincs szaktanár. Itt nagyon nyomorúságos munkák születnek. Aztán a 3-4-ben már van szaktanár és ismét szárnyalás következik.
Sok tanulság van ezekben a gyerekrajzokban. Először a képeken mentem körbe. Megdöbbentő a fejlődések közti különbségek. Ugyan az a korosztály milyen eltérő fázisban lehet. Meg a témák... első sorban a "jövő épülete" volt a téma. Ezen túlmenően volt olyan, aki a virágos domb alatt sötét, Darth Vader szerű halotti maszkot rajzolt, mint a "jövő háza". Szívesen kisorsoltam volna nyereményként egy-két pszichológiai kezelést is fődíjként...

A neveket is szemügyre vettem - hátha van ismerős. (Mikor már a díjazottak megvoltak.) Még ennyi idétlen nevű gyereket... Ha elképzelem, hogy a jövő nemzedékét hogy fogják hívni... Előre kuncogok. Vagy sírok.

Végre megnyílt a sulink "tanáros kiállítása". Tizenegy hozzánk (mármint a sulinkhoz) tartozó művészt szedtem össze, aki most egy helyen mutathatta meg magát. Van köztük olyan is, aki már nem él (Sáros Bandi bácsi), és a Hamza Múzeumtól kértem ki neki két képét. Nagyon jól sikerült. A kollégák is csak pislogtak. :)
Munka rengeteg volt vele; ez nem annyi, hogy kiírok egy pályázatot, amire beérkezik 10-20 pályamű... Mindenkivel külön-külön kellett egyeztetnem, a múzeummal külön ügyletelni, aztán, mikormegérkezett a cumó, azt fel is kellett igényesen (!) pakolni. Nem is gondolja az, aki nincs ebbe benne, milyen sok szempontnak kell egyszerre érvényesülni ahhoz, hogy egy kiállítás működjön.
A képek aljának szintelnie kell, a képek közt egyenlő távolságot kell tartani; az összetartozókat (egy téma, egy technika, stb...) összeválogatni, ezek távolságai legyenek kisebbek, mint a többieké; fecniket kell gyártani a képek alá, megnyitót kell szervezni, stb... Számtalan problematika felmerülhet.

Azt hittem, ma hamarabb hazaérek... tévedtem. Holnap és holnap után sincs esélyem a korai hazatérésre. Ilyen a tanár élet...

A mai kultúr élménydömping sikeresen zárult. Na persze számítottam is erre, merthát miért is csalódna az ember ilyen nagynevű intézményekben, mint a Szépművészeti és a Ludwig?! A Pestieknél ez biztos másként van, de innen vidékről ez csupa fény és fantasztikum.

Az is. W.Turnert mindenhol a világon félistenként tisztelik. Csalódásra semmi esély. A Múzeum is kitett magáért; igencsak igényes és mennyiségileg is kielégítő alkotást hoztak Magyarországra. A "sztárképek" persze otthon maradtak, de az itáliai munkái közé nem is hinném, hogy besorolhatók az "Eső, gőz, sebesség" vagy a "Gőhzajó hóviharban". Ne adj Isten a "Hannibál átkel az Alpokon"... Amit láttam így is lenyűgözött. Eddig is a nagy kedvencek közt volt Turner, ezek után is az maradt. És a helyzet egyre fokozódik! :)
Nem igényeltünk tárlatvezetést, de ez esetemben - talán nagyképűség nélkül mondhatom - nem is hiányzott. Sőt, pár diáknak még sikerült is rögtönzött kiselőadást nyújtanom belőle. Na persze a finom, apró dolgokra, amiket én sem tudok, vevő lettem volna.

A másik - számomra ha lehet még megkapóbb élmény - a Ludwig Múzeum volt. Mindig is imádtam a kortárs művészetet; igyekszem magam is ezt a vállfaját űzni a festészetnek. Egyrészről viccesnek tartom azt az ostobaságot, ami kiül az emberek arcára, ha ilyennel találkoznak, de ez engem arra inspirál, hogy "tanítsak". Lehet, hogy jól választottam szakmát. Remélem.

Nagyon tetszett, hogy a diákokat körbevitték a kiállítótermekben és így - pár művet kiemelve - mutatták be a mű mondanivalóját. Ennek persze hátránya is volt.
Robert Capa munkái nagyon érdekesek voltak, sokkal több minden érdekelt volna bennünket annál, mintsem amit emondtak. 5-6 képről beszéltek csak az előadók. Ráadásul idő sem volt nagyon a többi megtekintésére. Mert már egy másik előadó egy másik emeleten várt.

Ő a kortárs értelmezését vállalta magára. Alapvetően jól szónokolt, meg tudta értetni a diákokkal a lényeget, de túl sok kiskaput és kételyt is hagyott bennük. Itt is csak nagyon pár munkára engedett rálátást és már mentünk is tovább. A szónoklatok után pedig elengedte a kezünket és szabadon lézenghettek a diákok a termekben. Ők persze - érdeklődők lévén - szerették volna megérteni a többi munkát is. Amik tán még érthetetlenebbek is voltak a bemutatottaknál. Én persze próbáltam magyarázatokkal szolgálni, de én sem tudtam mindent. Hablatyolni meg nem akartam.

Összességében elmondhatom a Ludwigról - mint első látogató - hogy nagyon pozitív a sok érdekes munka bemutatása. Nagyon jók is a képek azon felül, hogy izgalmasak. Én személy szerint kevésnek érzem. Na, majd bővítjük... :)

Végre megjelent "A" könyv. Konkrétan az a könyv, ami reményeim szerint első lehet abban a sorban, amelynek borítóterve az én nevemhez fűződik. Már a nyár elején nekiálltam gondolkodni, milyen is lehetne. Ez lett belőle:

Volt egyfajta vezérelvem, miszerint legyen a szakmai oldala domborítva a sulinak. Hideg, kiszámított, "fémszagú". Ezért lett szürke. Na meg az épület sajátossága, hogy annyira unalmas komcsi kockatömb, hogy más színt el sem lehetett volna neki képzelni.

Csak a hátsó oldalon lazult fel a dolog a képekkel, na meg az első oldala az ötvenessel.

Ezzel együtt most meg vagyok vele elégedve. Jövőre meg majd elgondolkodom... :)

A sulinkban hamarosan az ötven éves jubileumot fogjuk ünnepelni. Ehhez kapcsolódva festettem le az iskolát is. Ez egy iszonyú ronda épület,szocialista realista förmedvény. Akkoriban mindenkinek ez kellett, hogy tetszen. Semmi dísz, csak a funkció. Arra meg jó egy jó nagy doboz is. Röviden ezzel ismertettem is a XX. század közepének kelet-európai építészetét is.
Egyik főnöknek ma megmutattam, bár ő csak ennyit mondott:
- Az iskola nem fehér?

Ááááááááááááááááááááááááá! :)
De az! Ez pedig egy festmény és nem fotó! :)

A kép a fenti állípotában még nem volt teljesen kész.
Úgy gondoltam, még illik rajta egy kicsit dúsítanom; realizálnom. Így nagyon üres, a gyerekek nélküli iskola nem iskola.

Amit itt láttok, az a sulink második olvasatra:
A kép lényege bemutatni az iskolát úgy, amilyen az valójában: nyűzsgő, élettel teli. Emiatt vettem kissé erősebbre a falak színét is. Viszont a kiválasztott nézet sem véletlen teljesen. A fa jótékonyan eltakarja az épület nagy részét. Tán nem is baj. A diákok élik a minden napjaikat: ölelkeznek, drámáznak, várakoznak, sietnek, cigiznek. Ez utóbbira terméstesen nem nézünk jó szemmel mi tanárok (sem), de ettől függetlenül sajnos nagyon is hozzátartozik az iskolához. Emiatt én sem hagyhattam le róla:

Van két hatalmas képem. 210×70 centisek és összetartoznak. Már hónapok óta - amióta kész van - keresem a helyét. Amikor kinn volt a kiállításon (a moziban: MAGYARázat kiállítás), akkor volt csak igazán jó helyen. Egyrészt volt neki tere, másrészt sokan is láthatták. (A mozi külső homlokzatán volt.)
Na de most már itthon van majd' egy hónapja. Nem annyira illik a egyik falfelületünkre sem - elsősorban a méretei miatt és a feleségem sem rajong érte... igen a méretei miatt... csak kerülgettük idáig!

Viszont végre ma este elhatározásra jutottam: felteszem egy falra! Az elhatározást tett követte és a hátsó kisszobában találtam neki helyet. Elég extrém, hiszen a falfelület teljes hossza 220 centi. Tehát épp csak befért. Magasságilag is a két kép már 140 centi. A plafontól egészen derék aláig ér. Olyan, mintha a fallal eggyé vált volna. Na nem mondom, hogy az Isten is oda teremtette, de úgy örülök, hogy van helye.

Érdekes a képek és az ember tere közti kapcsolat. Ez a megoldás is egy kényszerhelyzet. Kivárásra játszok. Szerintem mindenki rálel a maga képére, azaz a kép képes megtalálni a gazdáját. Bízom benne, hogy majd egyszer valaki felsikkant: EZ KELL!

A kép címe: A kor falára I. II. Arról szól, hogy a kor fala egyre viharvertebb, kopottabb. A kor már nem tűri meg magán a népi kultúra elemeit (jelen esetben jászsági népi szűcsmintákat, népi motívumokat), egyre inkább feledésbe merülnek ezek az értékek.
A kép készítése az udvarunkban történt. Egymás mellé terítettem le a két vásznat, ami fölé hajolva kentem fel - két napon keresztül a megfelelő színeket. A népművészeti formák - szűcsminták pedig egy felnagyított sablon segítségével kerültek fel a festék rétegekre fújós festékkel. (A sablonokat is természetesen én készítettem.)
A felfújkálás sem volt egyszerű; szintén két napig tartott, mert voltak olyan részletek, amelyeket le kellett festenem (újabb réteg) a hatás érdekében.

1979-ben születtem Jászberényben. A művészettel gyorsan szoros kapcsolatban kerültem édesanyám- Nagyné Koncz Éva révén, aki városunkban a "Berényi Műhely" alkotóközösséget vezeti. Nekik 2002-ben egy kiadványt is szerkesztettem.

Érettségi után a SZIE-ABK-n végeztem tanító szakon, rajz műveltségi területen (1997-2001).

Tanáraim: Palkó Tibor, Máté György, Telek Béla, Kugler Erika.

2001 decemberében a Sony által kiírt „Fotózd le a zenét” c. országos fotópályázaton második díjat nyertem.

A diploma megszerzése után Jászszentandráson helyezkedtem el mint rajztanár, közben a BME Építészmérnöki karának Színdinamikai szakmérnöki diplomáját szereztem meg (2001-2003).
Tanáraim: dr. Nemcsics Antal, Tari Gábor, Miskei László, Konok Tamás.

2003-tól 2005-ig tanítottam művészettörténetet a Klapka György Szakközépiskola levelezős hallgatóinak.

A Liska József Erősáramú Szakközépiskolában és Gimnáziumban 2004-től máig ugyan ezt – egy éves megszakítással - teljes állásban végzem. Itt rajzszakkört is vezetek; tanítványaim rendre kiváló eredményekkel szerepelnek helyi, megyei és országos versenyeken, pályázatokon. Egyik tanítványom elsőre nyert felvételt 2007-ben a Magyar Képzőművészeti Egyetemre.

2004-ben léptem be az 1999-ben alapított Hamza Studioba, melynek tagjai fiatal festő- és grafikusművészek. Megjelenésünk óta a helyi és az országos média is foglalkozik a csoporttal.
2004-től alapító tagja vagyok a Jászsági Képzőművészet-barátok Egyesületének.

2006-ban léptem be a Jászok Egyesületébe, valamint a Városvédő és Szépítő Egyesületbe Jászberényben.

2005 szeptemberétől levelező tagozaton a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán kezdem meg rajztanári tanulmányaimat, ahol még abban az évben a Tudományos Diákköri Konferencia (TDK) fotó szekciójában harmadik helyezést értem el.

2006-ban ugyanitt az I. helyet értem el, ezzel kivívva a lehetőséget az Országos Művészeti és Művészettudományi Diákköri Konferencián való részvételre.

2006 júliusában a Hamza Múzeum által szervezett „A jászszentandrási Aba-Novák freskók” fotókiállításon első díjat nyertem.

2007 áprilisában Pécsen az Országos Művészeti Diákköri Konferencia (OMDK) fotó szekciójának különdíját nyertem.

2007 áprilisában az I. Jász Fotóbörzén a Jászok Egyesülete szakmai első helyét nyertem el.

2007. júliusában a „Szobrok a Jászságban” fotópályázat első díját nyertem el.

2007 augusztusában a Jászsági Képzőművészet-barátok Egyesülete által rendezett kiállítás egyik nívódíját nyertem el.

2008 és 2009 között a jászberényi Hamza Múzeum és Jász Galéria művészeti munkatársaként dolgoztam. A már korábban elindított „Szobrok a Jászságban” project szerkesztésén dolgoztam és dolgozom a kiadása napjáig; valamint a Gecse Árpádról megjelenő könyv képanyagát fotóztam be.

2008 decemberében a szegedi Juhász Gyula Pedagógusképző karon ismét a III. helyet értem el fotó szekcióban, ezzel indulási jogot nyertem a 2009-ben a Budapesti Képzőművészeti Egyetemen rendezett Országos Művészeti és Művészettudományi Diákköri Konferencián való részvételre.

2009-ben jeles eredménnyel szereztem diplomát a szegedi Juhász Gyula Pedagógusképző Kar rajz szakán. Tanáraim: Sinkó János, Molnár Sándor, Nátyi Róbert, Aranyi Sándor.

2011-ben indítottam útjára saját vállalkozásomat. A képzőművészeti tevékenységemen túl alkalmazott grafikákat készítek, valamint fotóműtermet rendeztem be. A műtermi fotózás mellett rendezvényeken, bálokon, esküvőkön is készítek felvételeket. 2012-ben Cortonába (ahol a híres Napsütötte Toscana című film játszódik) kaptam meghívást esküvői felvételek elkészítésére.

2012 júliusában a terveim alapján készítettük el a jászberényi Víztorony festését a Hamza Studióval.

2012 szeptemberében feleségemmel együtt végeztem a budapesti Foto-Art Fotósiskolában. Tanáraim voltak: Kadosa Zoltán, Jamrik Vilmos, Kovács P. Attila, Körber László, Bodnár Tacsa 
Ettől kezdve rendszeresen jelennek meg fotóim különböző helyi- ,megyei és országos lapokban, portálokon. Számtalan könyvben jelentek már meg munkáim. 

2013-ban készítettem el Tari Gáborral közösen a jászberényi Déryné Művelődési Központ dísztermének színtervét

2014-ben különdíjat nyertem a „Mozdulj! Közhasznú Egyesület” országos pályázatán

2014-ben útszéli keresztet állítottunk Jászberény határában Bugyi Lászlóval

2014-ben a Szikra Galéria festészeti Nagydíját nyertem el.

2016 szeptembere óta a Jász-Plasztik Kft. és a JP Autocentrum hivatalos fotósa vagyok.

2017-ben adtam ki első tematikus falinaptáramat, amelyből hagyományt kívánok teremteni

2019 februárjától a jászberényi Lehel vezér gimnáziumban tanítok.

2019 februárjában fotográfus és fotótermék kereskedő okj-s bizonyítványt szereztem

Csoportos Kiállításaim:

"Szárnypróbálgatások”;
SZIE-JFK Sáros András kiállító terem, Jászberény
2002. augusztus

Színdinamikai Szakkiállítás;
Budapesti Műszaki Egyetem, Budapest
2003. június

Nemzetközi Art-Camp kiállítás;
Szolnoki Művésztelep, Szolnok
2003. október

”Emlékezzünk gyermekeinkre” fotókiállítás Durucz Szabolccsal;
Déryné Művelődési Központ – Tárlók, Jászberény
2003. november

Káta-Art állandó kiállítása;
Nagykáta Művelődési Ház, Nagykáta
2004. áprilistól

Káta-Art Kortárs képzőművészeti kiállítás;
Nagykáta Művelődési Ház, Nagykáta 
2004. június

”I love Jászberény” kiállítás a Hamza Stúdióval;
Hamza Múzeum, Jászberény
2004. augusztus

Hamza Stúdió Grafikái; kiállítás a Hamza Stúdióval
Déryné Művelődési Központ – Tárlók, Jászberény
2005. április

”Ennyi…” című kiállítás a Hamza Stúdióval;
Szolnoki Művésztelep, Szolnok
2005. április

”Súrlódások” című kiállítás Hangácsi Ágnessel;
Petőfi Sándor Általános Iskola, Pély
2005. május

„Épített környezet” Jászsági Képzőművészet-barátok Egyesülete kiállítása
Jászkürt fogadó, Jászberény
2005. szeptember

„Tudományos Diákköri Konferencia” kiállítása (fotó)
Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai kar, Szeged
2005. november

 „Zene” című kiállítás a Hamza Stúdióval
Hamza Múzeum, Jászberény
2006. január 

„Aba-Novák Vilmos freskói a jászszentandrási plébániatemplomban” fotókiállítás
Hamza Múzeum, Jászberény
2006. június

Állandó megjelenés
Kyra Galéria, Jászberény
2006. szeptember-2008. szeptember

„1956” Jászsági Képzőművészetbarátok Egyesülete kiállítása
Jászkürt fogadó, Jászberény
2006. szeptember 

„Tudományos Diákköri Konferencia” kiállítása (fotó)
Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai kar, Szeged
2006. november

Országos Művészeti Diákköri Konferencia (fotó)
Pécsi Tudományegyetem
2007.április 

Lakáskultúra Belsőépítészeti Szakkiállítás
Andrássy rendezvényház, Jászberény
2007. június

„Szobrok a Jászságban” pályázat kiállítása (fotó)
Hamza Múzeum, Jászberény
2007. július 

Nemzetközi Art-Camp kiállítás – „Forrás” című kiállítása
Aba-Novák Kulturális központ, Szolnok
2007. szeptember 

„Zene” Jászsági Képzőművészetbarátok Egyesülete kiállítása
Jászkürt fogadó, Jászberény
2007. szeptember

„Természet” című kiállítás a Hamza Studióval
Petőfi Sándor Művelődési Ház, Jászárokszállás
2007. szeptember 

Nemzetközi Art-Camp kiállítás – „Forrás” című kiállítása
MAMŰ Galéria, Budapest
2008. január

„Úton” című kiállítás a Hamza Studioval
Königbräu Söröző, Jászberény
2008. március

„Reneszánsz-Mátrix” című kiállítás a Hamza Studioval
Városi Könyvtár és Információs Központ, Jászberény
2008. augusztus

Nemzetközi Art-Camp kiállítás –„ Kék-Zöld” című kiállítása
Jászkürt Fogadó, Jászberény
2008. augusztus

Nemzetközi Art-Camp kiállítás – „Kék-Zöld” című kiállítása
Szolnoki Művésztelep, Szolnok
2008. szeptember

I. Képzőművészeti Alkotótábor kiállítása
Szent István Egyetem Főépülete, Gödöllő
2009. szeptember

"Reneszánsz MOST" című kiállítás a Jászsági Képzőművészet-barátok Egyesületével
Jászkürt Fogadó, Jászberény
2008. október

„Reneszánsz-Mátrix – Újratöltve” című kiállítás a Hamza Studioval
Petőfi Sándor Művelődési Ház, Jászfényszaru
2008. október 

„Válogatás” című kiállítás a Hamza Studioval
Fő-Tér Galéria, Gyöngyös
2008. november 

„Tudományos Diákköri Konferencia” kiállítása (fotó)
Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai kar, Szeged
2008. november 

„A Jászszentandrási Aba-Novák freskók”  című kiállítás a Hamza Studioval
Petőfi Sándor Művelődési Ház, Jászárokszállás
2009. január 

„Önarckép – Nézz szembe Önmagaddal!” című kiállítás a Hamza Studioval és Kowalskyval
Jászkürt Fogadó, Jászberény
2009. április

Országos Művészeti Diákköri Konferencia (fotó)
Magyar Képzőművészeti Egyetem, Budapest
2009.április

„I love Jászberény” a Hamza Studioval
Conselve, Olaszország
2009. június

"Múzeumok Éjszakája" program Bartos Kingával
Hamza Múzeum, Jászberény
2009. június

A Szegedi Juhász Gyula Pedagógusképző Kar rajz szakosainak „Diplomakiállítás” című tárlata
Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai kar, Szeged
2009. július 

„Aba-Novák Eszetrgomban – Életmű az önarcképek tükrében” (egy fotóval)
Északi Kanonoksor, Esztergom
2009. július

„MAGYARázat – A népi kultúra jelenléte napjainkban” című kiállítás a Hamza Studioval és Kowalskyval
Lehel Filmszínház, Jászberény
2009. augusztus

Közös kiállítás Bartos Kingával
Hotel Touring, Jászberény
2009. augusztus

Nemzetközi Art-Camp kiállítás – „Jászszent” című kiállítása
Promenád, Jászberény
2009. augusztus

II. Képzőművészeti Alkotótábor kiállítása
Szent István Egyetem Főépülete, Gödöllő
2009. szeptember

Jászsági Képzőművészet-barátok Egyesülete - "Új Művek" című kiállítása
Az egykori Jászkürt Fogadó épülete, Jászberény
2010. november

A Liska József Erősáramú Szakközépiskola volt rajztanárainak kiállítása
Liska József Erősáramú Szakközépiskola, Jászberény
2009. október

„II. Lumina Cornu Történelmi Emléknap” című kiállítás a Jászsági Képzőművészet-barátok Egyesületével
Petőfi Sándor Művelődési Háza, Jászfényszaru
2009. október

Kiállítás az árvízkárosultakért - Az Artportal.hu kiállítása
Duna Palota, Budapest
2010. május

"Múzeumok Éjszakája" program Bartos Kingával és Mihalik Judittal
Hamza Múzeum, Jászberény
2010. június

A rák ellen az emberért, a holnapért -
Családi hétvége kiállítás az Amrita művészeti egyesülettel és a Hamza Studioval
Petőfi Csarnok, Budapest
2010. augusztus

A Jászság - A Jászsági Képzőművészet-barátok Egyesületének kiállítása
Sáros András kiállítóterem, SZIE-ABK, Jászberény
2010. október

Spirit Unity - III. Képzőművészeti Alkotótábor és az Art Camp művészeti szimpózium kiállítása
Az egykori Jászkürt Fogadó épülete, Jászberény
2010. november

Téli Tárlat - csoportos kiállítás
J Galéria, Jászberény
2011. január

miniMAX - című kiállítás a Hamza Studioval
J Galéria, Jászberény
2011. július

Jászsági Képzőművészet-barátok Egyesülete - "Új Művek" című kiállítása
Az egykori Jászkürt Fogadó épülete, Jászberény
2011. november

ElengedÉS -  című kiállítás a Hamza Studioval
Honvéd Mátra Kaszinó, Gyöngyös
2012. május

Jászsági Képzőművészet-barátok Egyesülete - "Új Művek" című kiállítása
Városi Bíróság, Jászberény
2012. július

Spiritusz című kiállítás a Hamza Studióval
Víztorony, Margit sziget, Jászberény
2012. júliustól

52. csoport kiállítása (fotó)
Corvin Színház, Budapest
2012. november

Jászsági Képzőművészet-barátok Egyesülete - "Új Művek" című kiállítása
Az egykori Jászkürt Fogadó épülete, Jászberény
2013. szeptember

"Mint(h)a kép" című Art-Camp kiállítás
SZIE-ABK Jászberényi Tanítóképző Főiskola, Jászberény
2013. augusztus

"Jász Száj" című kiállítás a Hamza Studióval
Lehel Film-Színház, Jászberény
2014. február

A Szikra Galéria pályázatának kiállítása
Szikra Galéria, Jászberény
2014. június

"(el)Tűnő árnyék" című Art-Camp kiállítás
Jászkürt Fogadó, Jászberény
2014. augusztus

Jászsági Képzőművészet-barátok Egyesülete - "Új Művek" című kiállítása
Az egykori Jászkürt Fogadó épülete, Jászberény
2014. szeptember

"(el)Tűnő árnyék" című Art Camp kiállítás
Budapest
2014. december

A Szikra Galéria pályázatának kiállítása
Szikra Galéria, Jászberény
2015. június

Gyűjteményes Art-Camp kiállítás
Lehel Film-Színház, Jászberény
2015. augusztus

Jászsági Képzőművészet-barátok Egyesülete - "Új Művek" című kiállítása
Az egykori Jászkürt Fogadó épülete, Jászberény
2015. október

A Szikra Galéria pályázatának kiállítása
Szikra Galéria, Jászberény
2016. június

Országos Mentőkutyás Egyesület előadása
Árkád, Budapest
2016. szeptember

A Szikra Galéria pályázatának kiállítása
Szikra Galéria, Jászberény
2017. június

„Folyamatok” című Art-Camp kiállítás
Eszterházy Károly Egyetem, Jászberényi Campusa, Jászberény
2015. augusztus

A Szikra Galéria pályázatának kiállítása
Szikra Galéria, Jászberény
2017. június

Jászsági Képzőművészet-barátok Egyesülete - "Új Művek" című kiállítása
Hamza Múzeum, Jászberény
2017. október

Testvérvárosi Kiállítás Majid Hosseinivel és Kaiser Ottóval
Iráni Kultúra Háza, Yazd (Irán)
2017. október

„Titkos Kert” című önálló kiállítás
Eszterházy Károly Egyetem, Jászberényi Campusa, Jászberény
2017. november

"Folyamatok III." című Art Camp kiállítás
Bartók 1 Galéria Budapest
2018. március

„Otthonunk közel s távol – Yazd és Jászberény” fotókiállítás Majid Hosseinivel és Kaiser Ottóval
Déryné Művelődési Központ díszterme, Jászberény
2018. március

A Szikra Galéria pályázatának kiállítása
Szikra Galéria, Jászberény
2018. június

 "Ölelés" című Art Camp kiállítás
Lehel Filmszínház, Jászberény
2018. augusztus

 "Ölelés" című Art Camp kiállítás
Magyar Műhely Galéria Galéria, Budapest
2018. december

Önálló Kiállításaim:

Hangos című kiállítás
J Galéria, Jászberény
2010. november

A Korsós lány tükre
Szikra Galéria, Jászberény
2016. március

Díjak:

„Fotózd le a zenét” c. Sony országos fotópályázata második díj
2001 december

Országos Diákköri Konferencia (Pécs) különdíja fotó szekcióban
2007. április

Hamza Múzeum és Jász Galéria, "A Jászszentandrási Aba-Novák freskók" első díja
2007. július

Jászberény város kultúrájáért (Hamza Studio)
2010. január

A Szikra Galéria Nagydíja
2014. június

További infó:

http://www.alomgyarfotostudio.hu